Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - V. Tiszta balpartja
250 Tisza halpartja. ben. A Berettyó-völgyben lévő S z a 1 á r d községben a Danca nevű folyóvíznek szárazság idején kiszáradó medre alkot mocsárszerű helyeket, amiket ilyenkor dús szúnyograjok lepnek el; a malaria a községben és általában a szalárdi körben eléggé sűrűn, koronkint majdnem járványos jelleggel lép fel. Ennél csekélyebb fokú (ritka - sporadikus) betegü- lési arányt mutatnak a hagymádfalvai kör száraz, dombos talajon épült községei, valamint a kismarjai körbe tartozó helységek is, mely utóbbiak bár nagyob- bára rónavidéken, de a Berettyó árterületén kívül fekszenek. A szalárdi járásban épp úgy, mint hazánk sok más vidékén, igen téves felfogást nyernénk a váltóláz tulajdonképpeni elterjedtségéről, ha csak azokat a megbetegedéseket vennők figyelembe, amelyek az orvosok betegnaplóiban szerepelnek. A népnek itt, — mint oly sok más vidéken is ! — obszkurus, babonás felfogása van a betegségekről általában és a hideglelésről különösen, amit egyszerűen „rontásának tud be. A kórszármazást illető naiv hitének megfelelnek a baj leküzdésére vonatkozó tradiciós, badar „óvó- és gyógy eljárásai“ is. Amit e vidékre vonatkozólag Dr: Horváth Gyula járási orvos úr elmond, azt nemcsak Erdélyben és Bácskában, hau em hazánk sok más helyén is láttuk vagy hallottuk már. A népies profilaxisnak példának okáért egyik nagyon közönséges módja az, hog}^ a ház kapujára krétával kiírják: „Nem vagyunk itthon“, vagy „nincs itthon, akit a hideglelés keres.“ Mint gyógymód nagy tekintélynek örvend a lóitató vályúból való ivás és más efféle. Mint — úgy látszik — szalárdi specialitás figyelmet érdemel az a, tudtommal csak ott dívó kúra, amelynek princípiuma az, hogy a beteg a „hideglelést beissza“. Elvisz egy inget vagy valami ruhadarabot a „zsidóhoz“ és pálinkáért vagy borért otthagyja zálogba. E zálogot csak akkor kell kiváltani, ha a hideglelés már megszűnt. — A nép intelligensebb elemei egyébiránt a „kínai port“ is beszerzik a patikából, mások salétromot vagy szalmiákot használnak. Orvoshoz a beteg csak a legritkább esetben fordul, többnyire csak akkor, amikor már következményes bajok lépnek föl, s ha ilyenkor azt kérdi az orvos, hogy miért hanyagolta el ennyire a baját, rendesen azt nyeri vála
