Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - V. Tiszta balpartja
Békés vármegye. járványszerű kitörését, melyet mindannyiszor szokatlanul nedves időjárás előzött volt meg. Öcsöd község népe a hideglelést „vizi csömörinek nevezi, megkülönböztetésül a zsíros, nehezen emészthető eledelektől származó gyomorrontástól, melyet egyszerűen csömörnek nevez. A nép tehát itt egyenesen a rossz vizet okolja a baj előidézésével; és pedig a mocsárvizet és a kútvizet egyaránt. Támogatja e felfogását egyfelől az a tapasztalata, hogy minden járvány előtt penetráns iszapbűz volt érezhető, melynek jelentkezéséből a járvány közelgő felléptét miudíg biztosan meg lehetett jósolni, másfelől pedig az a tény, hogy amióta a lakosság egy nagy része kifogástalan artézi vizet iszik, azóta — és pedig épen az artézi vizet fogyasztó lakók között — a malaria-betegségek feltűnően ritkultak. A járásban egyebütt alig egy-két ily forma meg- betegülés fordult elő. Dom. típus: febris tertiana. A szeghalmi járás még két évtized előtt országunknak azon vidékei közt említtetett, ahol a váltóláz állandóan, tájkórosan uralkodik. Akkoriban a járásnak jókora területét a Nagy- és Kis-Sárrét foglalta el, mely nagykiterjedésü ingoványnak számtalan apróbb-nagyobb mocsarait, süppedékes zsombékjait az akkortájt még szabályozatlan Berettyó- és Sebes-Körös-folyóknak minduntalan kiáradó, és az egész területen végighömpölygö vizei táplálták. A Berettyó- és Körös-folyók szabályozásával, a Sárrét lecsapolásával és így a mocsarak tűnésével és a lecsapolt területeknek gazdasági mívelés alá vételével arányosan fogytak a malariás megbetegedési esetek is úgyannyira, hogy ott, ahol állandóan tájkórosan uralkodott e betegség, a múlt évszázad nyolcvanas éveinek vége felé és a kilencvenes években már csak nyaranta fellépő, szórványos megbetegedési esetek merültek fel, míg végül az 1898-ik év folyamán kiépített belvíz-csatornázás által a még fennmaradt mocsarak a vidékről teljesen eltűnvén, a malaria-esetek átlagos gyakorisága a jelen században még egy fokkal alábbszállt. Ezidőszerint még a legtöbb eset a Holt-Köröshöz közel-
