Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - V. Tiszta balpartja
238 Tisza balpartja fekvő Vésztő községben fordul elő, ahol esős tavaszok után olykor sűrűbb-szórványos malaria-betegülések lépnek fel. Szórványosan, sőt — bár ritkán — ennél is magasabb frequenciával mutatkozik e betegség a be- rettyómenti Szeghalom községben, melynek erősen kötött, agyagos talaján még elég zsombékos, kotús hely található, míg Füzesgyarmaton és környékén, mely még pár évtized előtt a nagy-sárréti hírhedt malaria- rayonnak a gyújtópontjában feküdt, ma csak a forró nyári hónapok idején mutatkoznak egyes, gyéren elszórt váltólázas-megbetegedések. Szeghalomban és környékén első sorban tercián-lázak fordulnak elő. Ezeket követik a mindennapos és kisebb számmal a negyednapos alakok. (Tavaszi és nyári típus.) Elvétve jelentkeznek Gyula rend. tan. város belterületén és környékén is malarikus bántalomban szenvedők. 2. Bihar vármegye. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1867. évben Rimaszombatban tartott XII. nagygyűlésén Dr. Grósz Lajos, Bihar megyének akkoriban törvényszéki főorvosa, megyéje közegészségügyi állapotait méltatván, a következőket mondja: „A 200 négyszögmértföldnyi területű megye kicsinyben az egész hazát képviselheti, flórája, valamint faunája gazdag és változatos. Bihar hófedte havasai és a sárréti járásnak homokbuckás síkjai, a náddal fedett rétek és a zsombékos, mértföldekre terjedő turfa, mely sokszor évekig ég, beláthatlan füstgomollyal és pernyével árasztván el a vidéket; a Körös folyónak sebes árjai és a meleg források kifolyásából eredő s lassan továbbhaladó Pece; a gazdag fenyő- és tölgyerdők, a dús növényzet változatossága, a nagy kiterjedésű barom- és lótenyésztés, a vadak nagy száma, melyek a medvétől és vadkantól a fürge homoki nyúlig találtatnak, a nemzetiség különfélesége és azoknak különnemű szokásaik, folytonos tanulmányokat szolgálnak.“ Ez a költői szárnyalású leírás megszakítás nélkül
