Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - V. Tiszta balpartja
230 Tisza balpartja. nyúlik a Tisza mentén egészen a mármarosi havasok aljáig. A malaria a hét országrész közül ezen a tájon éri el a betegülés legmagasabb átlagát, mely a Tisza- folyó szabolcs-szatmár-ugocsai és mármarosi részletének környékén a maximális, a bihari és a mármarosi hegyvidéken minimális értékeit mutatja. Kicsiny, de erős váltólázas gócokat az egész vidék „szórványos“ alaptónusába igen sűrűn találunk beleszőve, különösen a tiszta alföldi jellegű területeken, míg helyenként mint a szilágyi dombos tájakon — alig számbavehetö betegülési fokjelzést találunk. A tiszántúli 8 vármegye közül a váltóláz háromban (Mármaros, Hajdú, Békés) ritka-szórvátiyosan, háromban (Szilágy, Bihar, Szatmár) szórványosan és kettőben (Szabolcs, Ugocsa) sűrűn fordul elő. A Tisza jobbpartján uralkodó malaria-járvány típusa rövidnek, de súlyosnak minősítendő. A lázidény rendesen a nyári, június—szeptemberi, melyhez azonban a legtöbb helyen, így Szabolcsban, Ugocsa legnagyobb részében s Bihar keleti oldalán a nyár-őszi idény kapcsolódik, mely egyes vidékeken — mint Szatmárban és Mármaros váltólázas tájain — egymagában lép fel vagy a késő őszi saisonba folytatódik. Szilágy és Hajdú megyék területén tavasz idején köszönt már be a malaria és nyár derekán szűnik meg, míg Békés vármegyében és a vele szomszédos bihari részeken a váltóláz-járvány tavaszi és őszi fellobbanásokat szokott mutatni nyári pauzákkal. Bár a tiszántúli megyékben is, mint az országban mindenütt, a szabályos terciánák és quotidiánák (Plasmodium vivax-fertőzések) szerepelnek a statisztikákban első helyen, ezen enyhe kórformák mellett azonban mégis jelentékeny százalék esik a súlyosabb lefolyású, szabálytalan és tartós hőmenetű, komplikációkra hajlamos és a specifikus kezeléssel nehezebben elnyomható malaria-esetekre is. A Plasm, praecox okozta fertőzések tehát ezen a vidéken meglehetősen gyakoriak,
