Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - V. Tiszta balpartja
Békés vármegye. 231 ami a vidék járvány-géniuszának a súlyos karaktert kölcsönzi. Csak Hajdú és Békés vármegyék, valamint Bihar tiszta alföldi jellegű rónavidékének malaria-sta- tisztikáiban hiányzik ez a rosszabb prognózisú kóralak, helyette azonban a két utóbbi megye szomszédos területein a febris intermittens quartana esetei mutatkoznak sűrűbben, jóllehet ez a klinikai típus (melyet a Plasm, malariae produkál) a szóban forgó országterületen egyebütt mindenütt legkisebb számban észlelhető. Ebben a tekintetben azonban egyetlen körülírt hely még az imént leírtnál is élesebb ellentétet képez, amennyiben itt éppen a negyednapos lázjellegű malaria-esetek fordulnak elő a három klinikai típus közül a legnagyobb számban. Ez a kis terület Ugocsa megyének északon fekvő tiszáninneni járásában, Magyarkomját vidékén található, arrafelé tehát, ahol — mint előbb láttuk és az összefoglaló részben még hallani fogjuk — a La- vERAN-féle Plasmodium malariae birodalma következik. A malaria-betegségek álcázott nyilvánulási formái a tiszántúli megyékben nem ritka jelenségek, sőt Békés és Bihar megyék többízben említett határos területrészein: a Kis- és Nagysárrét vidékén, nemkülönben a szabolcsmegyei Tiszatájon, különösen Kisvárda vidékén és a szatmári Ecsedi-láp helyén (csengeri járás), valamint a mármarosi Técső táján igen sűrűn észlelhetők. t. A síkvidékű Békés vármegye területében a kanyargós Körös-folyó és számos apróbb-nagyobb komponense (a Sebes- és Fehér-Körösök, a Berettyó stb.) okoznak több helyen áradásaikkal és „holt medreikkel“ a malaria megtelepedésére alkalmas posványos térségeket, melyeknek területét a megye Bihar felőli határán levő, hajdan nagy kiterjedésű „Sárrét“ maradványa nagyobbítja. Mind e vizek ma már elegendőképpen szabályozva s a posványtérségek csatornázva vannak és eme körülménynek tulajdonítandó az a nagy és kedvező változás, amely a múlt század hetvenes
