Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)

I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - IV. Tisza jobbpartja

224

Tisza jobbpartja.

passzust találom: „Csak végig kell nézni azokon a sáros mocsárszélre épült falvakon, azokon az alacsony házakon, miknek ablakát soha ki nem nyitják, sőt ha kitörik, vályoggal rakják be, azokon a padolatlan, mosogatólével hizlalt tyúkot, libát, malacot, embert befogadó szobákon . . . Kevés ott az öreg ember s aki megvénült, annak sem nagy a kora Az ötven-hatvan éves asszony fogatlan váz; a hatvan éves férfi összetöpörödött aggastyán . . . E mocsárszéli falukban rendes nyári vendég a hideglelés, ami többnyire ki is telel a betegeken; az ily falvakban tavasszal majd minden házban látni elgémberedett, össze-vissza dagadt, erejéből kivett férfit, asszonyt, gyermeket.“

így volt ez még az lb96. esztendőben. A Bodrog- Tiszaköz vízművi és egészségügyi rendezésének haszna csak azóta lett nyilvánvalóvá. E vidéken régebbi időben a lakosságnak 40—60 százaléka szenvedt hideglelésben ; ma az ily betegek száma 4%-ra apadt. Ez az arány is ma már csak ott található, ahol a malaria még leg- makacsabbul tartja magát. E helyek manapság már nem a Bodrogköz területén találhatók. Ez a vidék a szabályzó műnek jótékony hatásában közvetlenül részesült.

így a bodrogközi járásban az egészségügyi viszonyok már 1885 óta oly kedvezően alakultak át, hogy váltóláz-megbetegedési eset csak igen ritkán mutatkozik. Ezen az egykoron országos hírű lázvidéken, amelynek Királyhelmec volt a középpontja, ma csak elvétve kezelnek az orvosok hideglelős beteg embert és még azon helységekben sincs több, ahol mint a tiszaparti Cigánd és Karádon, ma is jókora rajokban tenyésznek a szúnyogok.

E ritka esetek nagyobbrészt mindennaposak. (Nyári típus.)

A gálszécsi járás nyugati oldala már a tokaji hegylánc immún vidékébe esik. Csak a síkon fekvő Parnó, Tussá, Tussaujfalu és Hór, valamint P e 1 e j t e községek talaja vadvizes. Hór falu közepén