Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - IV. Tisza jobbpartja
Zemplén vármegye. 225 nagy mocsár állott, melynek vizét 1900-ban jórészt levezették. Bár e vidék mocsármentesítése még mindig nem kielégítő, a malaria-morbiditásra a még kezdetleges lecsapolások már is kedvezően hatottak. A szórványos esetek minden- és harmadnapos jellegűek. Szórványosan fordulnak elő váltólázas megbetegedések a homonnai járásban is, melynek területén, nevezetesen mélyebben fekvő völgyeiben, még nagyon sok a soha ki nem száradó vadvizes, mocsaras hely; legkedvezőbbek még a viszonyok a homonnai körben, melynek hegyes, száraz talaján vízgyülemek nem képződhetnek. A mezőlaborci körben az autochton esetek nem gyakoriak, feltűnő azonban az Alföldről aratás után betegen hazatérő munkások nagy száma s azon súlyos és gyakran halállal végződő malaria-betegségek, amelyeket Amerikából hazatérő hazánkfiain észlelnek. A járás területén előforduló helyi keletkezésű betegségek, mint említém, csupán a völgyek lakóira szorítkoznak és nevezetesen a „laborcmenti völgyteknő az, amely ezen magasan fekvő hegyes régiót a délibb, zempléni és ungi lázvidékkel kapcsolatban tartja. A váltóláz errefelé rendesen harmadnapos, ritkábban mindennapos. E vidék déli folytatása a nagymihályi járás, amelynek területén a Laborc-folyó szűk völgye terjedelmes lapállyá szélesedik. E síkon fekszik Krasznóc, Sámogy ésBerettő község, melyeknek határában a hiányosan levezetett belvizek mocsaras állóvizekké gyűlnek össze. Malariás beteg kevés van, de akadnak súlyos kimenetelű, újabb keletű, valamint olyan, a régi váltólázas időből fennmaradt senyves esetek, amelyek a hajdani járvány világ reminiscenciáit képezik. A rendesen észlelhető típus itt is a harmadnapos, csak elvétve kerülnek mindennapos lázmenetű esetek. A negyednapos formák egészen ritkák, csupán Őrmező sa homonnai határon túlnan levő Barkó vidékéről jelentettek több ilyen esetet. 15
