Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - IV. Tisza jobbpartja
214 Tisza jobhpartja. 5. Sáros vármegyének magas kárpáti hegytalajon való fekvése folytán a malaria meghonosodására alkalmas, a természeti viszonyok által predisponált vidékei nincsenek. Égalji és földtani viszonyai is olyanok, amelyek e járványos betegség állandóságának feltételeit teljességgel nélkülözik. Mindazonáltal Sáros vármegye területe mégsem tekinthető váltólázmentesnek, mert a felsorolt természeti körülmények kölcsönhatásukban csupán a malaria állandóságának dacolnak, de a betegség futólagos felléptének ellentállani nem képesek. Más szóval: e vidék a maláriának csak ideiglenes hajlékot képes nyújtani. Ezen időlegesen jelentkező dispozíció okát a megye völgyeiben úgyszólván mindenfelé dúsan elágazódó folyócskák és patakok időszakonként előforduló nagyobb- mérvű áradásaival kell kapcsolatba hoznunk, mert ez a körülmény az, ami olyan időben, amikor országunk és a szomszédos külföld (Gácsország) predisponált területein szélűben kitör a járvány, a kór behurcolt csiráinak elterjedésére a talajt előkészíti. Hogy az említett két etiológikus tényező közül a tulajdonképpeni ok az utóbb említett általános és nem a helyi viszonyokban keresendő, az kiviláglik a megye tiszti főorvosának, Dr Ferbstein Márk úrnak ama megfigyeléséből, mely szerint az alsótarcai járásban, ahol a váltóláz szórványos esetei leggyakrabban mutatkoznak, a talaj rendesen sokkal szárazabb és termékenyebb, mint a megye többi részein; a gyorsan folyó Tarca-patak csak nagy ritkán okoz áradásokat, vadvizes és mocsaras helyek is ritkábbak; utóbbiak főleg a tapolyi és mako- vicai járásban vannak, a Tapoly és Ondava patakok mentén és ott a váltólázt alig ismerik. Az alsótarcai és a sirokai járások vidéke az, ahol az 1873. évben a kolera-járvány után a maláriának minden fajtája került megfigyelés alá, míg a megyében egyebütt ugyanekkor jóval ritkább esetekben mutatkozott e bán- talom, mely azóta és így jelenleg is csak a legritkább
