Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - IV. Tisza jobbpartja
Sáros vármegye 215 esetekben, alkalomadtán észleltetik a megyében, mindenkor csak járványidőben, mint az időnként fellépő országos járvány részjelensége. Az alsótarcai járás orvosa, Dk. Hartmann Samu úr, a működési területén az utóbbi két évtized folyamán bekövetkezett végleges járványki alvásnak még más okát is tudja. „Ezelőtt — úgymond — gyakrabban fordultak elő a malaria-megbetegedések azokban a községekben, amelyek a Tarca árvízterületben feküsznek, nevezetesen a Kende, Somosújfalu, Szentpéter, Licsért és Somos nevű falvakban, de mióta a vasút épült és a pályatest mentén levő futóárkok, valamint a több községben véghez vitt alagcsövezés által a talaj vadvizétől megtisztult, azóta igazi maláriát nem észleltem, dacára annak, hogy vidékünk mindenféle szúnyogfaj ial bőven meg van áldva.“ A felsőtarcai járásban újabban egyáltalában nem, a makovicaiban legfeljebb olyankor látnak malariás beteget, amikor a munkások az Alföldről az aratási munkák után visszatérnek. A sírok ai valamint a szék csői járások lakossága közt hosszú idő óta egyáltalában nem akadt hideglelős beteg, míg a tapoíyi járásnak egyes pontjain, és pedig azokon, amelyek a Tapoly és a Rudomka vizének áradása folytán néha kisebb pocsolyákkal és szúnyogokkal vannak ellepve, mint Nyírjesen, Tapolybisztrán, Kerekréten, Kobulnicán és Girálton chininre gyógyuló hideglelésforma betegségek, bár fölötte ritkán — évente és községenként alig két-három esetben — előfordulnak. Bárt fa rend. tan. város egészséges fekvésű mocsár- talan vidékén legfeljebb a gyógyulást kereső idegenek közt találni hideglelősöket; Eperjes és Kisszeben városok betegedési statisztikájában pedig az utóbb lefolyt decennium alatt ilyfajta betegség elő sem fordul.* * Az eperjesi helyőrség malaria-morbidítása az 1902. évi katonai statisztika szerint 0'8°/uo-t tett ki.
