Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - IV. Tisza jobbpartja
Gömör-Kishont vármegye. 213 liszavidéki (hortobágyi) malariás területnek, amellyel a Sajó völgye útján földrajzilag és járványtanilag összefügg. A Sajó völgye messze felnyúlik a megye északibb hegyes régióiba és oldalirányba is mindenüvé keskeny völgyágakat bocsát, amelyek közül különösen a Rimafolyó völgyének volt egykoron jelentősége a váltólázas szomszéd vidékről importált kórcsírák továbbításában. A Sajó völgye és ennek mellékvölgyei ma már csak gyéren frequentált országútját képezik a délibb, tiszai vidékkel való csekély váltólázas forgalomnak, aminek oka természetesen a malaria-járvány élet- és terjedőképességének országszerte bekövetkezett jelentékeny gyengülésében keresendő. A tátravidéki, garamvölgyi, valamint a nagyrőcei járások geológiai és klimatikus viszonyai a megye ezen területének abszolút malariaimmunitást kölcsönöznek. A rimaszécsi, rimaszombati, rozsnyói és tornaijai járásokban a sajó-rimavölgyi hideglelés-járvány megszűnte, tehát már közel három évtized óta, e betegségnek csak egyes, elvétve felmerülő esetei kerülnek észlelés alá, és pedig ma is majdnem kizárólag a délibb völgylakókon. Hogy a váltóláz hajdani virágzása idejében mekkora tért hódított országunk felvidékein is, arra példa az a még 1875 körül létezett rozsnyóvidéki ma laria-endémia, amelyről Dr. Maurer Arthur, rozsnyó- járási tiszti orvos úr emlékszik meg jelentésében, megjegyezvén, hogy a járvány, amely különösen B e r z é t e faluban dühöngött a leghevesebben, a chininnek intenzív terapeutikus és profilaktikus alkalmazása következtében egy-két év múltán végkép megszűnt. A rendezett tanácsú városok (Dobsina, Jólsva, Nagyrőce, Rimaszombat és Rozsnyó) közül csak a Rima partján fekvő Rimaszombat városában mutatkozik a malaria egyes ritkán felmerülő esetekben.
