Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)

I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - IV. Tisza jobbpartja

IV. Tisza jobbpartja.

Területileg magában foglalja Magyarország északkeleti hegyes-völgyes felvidékét, amelybe a nagy magyar Alföld folytatását képező felső-tiszamenti lapályterület, a malaria történelmében egykoron nagy szerepet játszó Bodrogköz vidéke, az ungi lapály, a Bükk-hegység és a Tátra vidéke s a Kárpát hegyláncolat északkeleti részlete tartozik.

Közigazgatásilag 8 vármegyére, névszerint Abauj- Torna, Bereg, Borsod, Gömör-Kishont, Sáros, Szepes, Ung és Zemplén megyékre oszlik.

Táj- s vízrajzi tekintetben a vidék déli határát képező Tisza-folyó, számos kanyarulataival, holt medreivel és (a Tiszaszabályozás óta tetemesen redukált) árterületeivel és ennek mellékvizei: a Latorca, Labore és az TJng, a Bodrog és Hernád, a Tarca és Tapoly, a Sajó és aHejővíz-folyók, a borsodi Szuha-patak, továbbá a beregmegyei Szernye-mocsár, az ungi Blatta- medence s Palagcsa-mocsár jönnek tekintetbe.

Az egész területen malariadisponált helyeket ott találunk, ahol a földrajzi s epidemiológiai összefüggés a nagy magyar Alföld, illetve a tiszántúli lapályvidék lázterületeivel fennáll és kimutatható. Minél közvetlenebb e kapcsolat, annál intenzívebb a malaria-morbidi- tás, amely ilyenformán maximumát a tiszamenti megyék alsó részletén, legfőképpen az ungi, beregi és zempléni síkvidéken, minimumát az északi kárpáti megyék bércvidékein mutatja.