Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)

I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - III. Duna-Tisza köze

200

Duna —Tisza köze.

rohamot észlelhessenek s így kétségtelenül megállapítsák ezt a betegséget, mert a beteg legtöbbször csak egy ízben keres fel orvost s azután vagy meggyógyul, vagy orvost változtat, vagy kórházba megy. így egyáltalában nem tekinthető — biztos alap híján — minden váltóláznak tartott eset valóban maláriának.“

Megemlítjük továbbá, hogy a fővárosban malaria- járvány nincs és nem is volt; a Dunaszabályozás, valamint a partok feltöltése, úgyszintén a Rákos-patak rendezése következtében a kiöntések és így a tócsák száma és területe is folyton apadóban van, a csatornázás egyre nagyobbodó területen meggátolja, hogy a levezetett eső és egyéb vizek a talajba szűrődjenek és így a váltóláz-eseteknek növekedése semmi esetre sem várható, hanem ellenkezőleg: ezen betegségi esetek száma a jövőben előreláthatólag még csökkenni fog.*

' A hadsereg Budapesten állomásozó helyőrségében az 1902. évi katonai statisztika szerint 2'9°/00 volt a váltóláz-betegülés.