Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - III. Duna-Tisza köze
Pest-Pilis-Solt - Kis-Kún vármegye. 197 ben tökéletesen kiszáradt s azon idő óta a váltóláz-járvány is tökéletesen megszűnt. Ma már csak ritkán elszórt esetekben fordul elő ez a betegség a városban és környékén. A betegségek típusa túlnyomó részben harmadnapos. Nagykörös rend. tan. városban és határában váltóláz járványosán éppen nem, szórványosan is felettébb ritkán s inkább a külterületeken fordul elő, ahol az ivóvizet nem mint a város területén fúrt kutakból, hanem ásott kutakból nyerik. Az egykori tömegesebb lázjárványok megszűnése a város csatornáztatásának és fúrott kútjai elkészültének idejével esik egybe. Szentendre városában is, amióta a város mellett létezett mocsár vizét levezették, váltólázas megbetegedés a ritkaságok közé tartozik. A betegedési esetek egyszer harmad-, máskor negyednapos típust mutattak. (Tavaszi típus.) Ugyanilyen jelentéktelen a malaria-morbiditás Uác rend. tan városban és vidékén is, mely nagyobbrészt emelkedettebb fekvésű, és a Duna, részben pedig erdős hegyek által körülövezett, száraz, mocsármentes talajon terül el. Említésreméltó váltóláz-betegülést a város lakossága az utóbbi időben csak azon esztendőben állott ki, amikor a városbeli csatornákat lerakták és a mélyebb nyirkos talajt felforgatták. Ugyanez év folyamán szokatlanul bő és tartós esőzések is voltak, amelyek megszűnte utánsok helyen iszapos, pangó vízzel telt gödrök képződtek. A baj azóta végképp elmúlt. A város lakossága közt hébe-hóba felmerülő intermitten- sek lázjellege rendesen harmadnapos. Ilyen volt a jelentett járvány idején is. (Tavaszi típus.) Kecskemét szab. kir. városban a malaria-betegség még a múlt évszázad második felében a 70-es évek közepéig gyakran igen kiterjedt járvány alakjában lépett föl. 1875 óta azonban a betegség folyton kevesbe- dett, néha éveken keresztül nem is fordult elő s mala- riás időkben sem merült több-kevesebb szórványos
