Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - III. Duna-Tisza köze
198 Duna—Tisza köze. esetnél nagyobb, járványos halmozódást mutató esetekben fel. A város belső területén jelenleg az ilyfajta megbetegedések nagyon ritkák, de a külterületeken és pedig különösen a Bo dk) szeg, Ágasegyháza és Köncsög nevű pusztákon, melyeknek lapályosan fekvő részein tavasz és ősz idején rendszerint magas állású talajvizeket találni. E vidékeken állandó vízképződményekben sincs hiány: Bodószegben fekszik a 4—5 holdnyi Fehértó, Köncsögben a majdnem tízakkora területű Ludastó, ámde e tavak feneke nem iszapos, hanem szíkes-lápos homok; ezzel szemben az ágasegyházai puszta környéke jókora részében ingoványos, vízeres, zsombékos és nádas és szúnyogokban is bővelkedő. A városi kültelkeknek ezen említett egészségügyi hátrányaihoz számítják továbbá az ivóvizet szolgáltató ú. n. kopolya-kutakat is, amelyek alig 1—2 méter mélységüek, úgy hogy a vizüket fogyasztó lakosság tulajdonképpen egészen felületes és sokszor eléggé piszkos talajvizet iszik. A város környékének ezen a részén (főképp Ágasegyházán) valamint a tiszai árterületbe, vagy ahhoz közeleső pusztákon a malaria hol ritkább, hol sűrűbb szórványossággal, sőt — kiterjedt áradások idejében — majdnem endemiális sűrűséggel mutatkozik. Rendes, középnedvességű esztendőkben azonban itt is csak gyéren fordul elő. A kecskeméti külterületeken előforduló intermittensek e kór klinikai megnyilatkozásának minden változatosságát tüntetik fel. A láztípusok közül e tájakon határozottan dominál a quotidián-típus, amely mellett a tercián- és quartán-típusok is (körülbelül egyenlő számban), ritkábban a quotidiana duplex, sőt — kivételesen — a trópusi láz egyes esetei is előfordulnak. Gyakoriak az álcás formák, melyek neuralgiák, bronchi- tisek, anginák, laryngitisek, pleuritisek, pneumoniák, dysente- riák, sőt az epilepsia és Bright-kór képe alatt folynak le. Budapest fő- és székváros malariológiai körülményeit illetőleg a főváros volt tiszti főorvosának, néhai Dr. Schermann Adolf úrnak erre vonatkozó jelentéséből a következők bírnak fontossággal: „A főváros területe
