Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)

I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - III. Duna-Tisza köze

196

Duna—Tisza köze.

vány idejében nyilván szereppel bírhatott. Dunakeszin, ahol különben több állóvíz és posvány is akad, ezidőszerint e bántalom még egyes elszórt esetekben sem merült fel; e vidéken csupán a F ót hoz tartozó Sikátor nevű pusztán fordult elő nyaranta állítólag valamivel nagyobb számú eset. E pusztán kisebb, szúnyogokban bővelkedő tómedencék találhatók.

A szóbanlévő járás területén malariás bántalmak csak igen elszórtan és ritkán, nagy idő- és térközökben lépvén fel, egyik vagy másik klinikai típus prevalenciájára következtetni nem igen lehet. Az orvosok által bejelentett esetek közt valamivel több a harmadnapos, mint a mindennapos.

Cegléd rend. tan. városban és határában a váltóláz évtizedek óta nemcsak járványosán nem, de még szórványosan sem volt észlelhető. A vidéken állóvizek vagy tartósabb mocsaras képződmények, sásos és zsombékos helyek figyelemreméltó kiterjedésben nincsenek és így szúnyogtanyák sem találhatók, de ahol ilyenek kisebb nedves területeken elő is fordulnak, ott sem mutatkozott a maláriának egyetlen esete sem, akár az ideiglenesen tartózkodó, akár pedig az állandóan ottlakók között.

E betegség Kiskunfélegyháza városában is úgyszólván ismeretlen. A város homokos, száraz talajon épült.

Kiskunhalas rend. tan. varos is homokos talajú, de maga a város déli határán és egész nyugati hosszában nagyobb, mocsárjellegű állóvízzel van környezve. Külterületén több apróbb-nagyobb állóvíz és mocsár található elszórtan. A város északi határán terül el az úgynevezett Sóstó, mely azonban nem mocsaras jellegű. A városnak nyugati részét körülölelő, már említett tó vize, az ú. n. halastó, a város hajdani nagymérvű malaria-járványaiban (1. e megyéhez írt bevezető sorokat, amelyek főleg erre a vidékre vonatkoznak) rendkívül fontos szerepet játszott. E halastó — úgy mondják — az 1862—3-iki mostoha, száraz esztendők