Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - II. Duna jobbpartja
Zala vármegye. 117 számban és egészen gondozatlan állapotban találhatók. Az emlitett helységek ritka-szórványos esetein kívül még az egészséges fekvésű szápári és zirci körök egyes helyein mutatkoztak elvétve malarikus megbetegedések. Zirc környékén is a harmadnapos váltólázforma figyelhető meg aránylag leggyakrabban; Bakonyszombathely vidékén egynéhány súlyosabb quotidiána, sőt egy-két quartána is előfordult. (Nyári és őszi típus.) Pápa rend. tan. városban a váltólázak a kivételesen előforduló betegségek közé tartoznak. Úgyszintén a váltólázment környékű, sziklás talajú, moesártalan magaslatokon fekvő Veszprém rend tan. városban a város kórházába hébe-hóba bevetődő (évenként két-három) váltólázas betegen kívül ily betegség orvosi megfigyelés tárgyát nem szokta képezni. 11. Zala vármegye mala riográf iája meglehetős bizarr elosztódási viszonyokat tüntet fel. Mindenekelőtt konstatálhatjuk, hogy e területnek legnagyobb része malariamentes. Ilyen a megye egész, nagy csatornák által átízelt belseje és északi vidéke. Ezen immúnis területet nyugat, dél és kelet felől váltólázas vidék szegélyezi, amelyen e betegség sűrűségjelző skálájának körülbelül minden fokozatát tarka egymásmellettiségben feltaláljuk. Helyi oktényező gyanánt szerepel a déli határt alkotó ezernyi holtágú Dráva-folyó, a keleti perifériába eső Balaton tava, valamint a Mura-folyó a beléje siető Lendva-patakkal együtt. Ezen utóbbi két folyóvíz összefolyása által képezett ékalakú területen találjuk meg Zala megye legerősebb lázvidékét. A Dráva- Muraköz hideglelés-statisztikája a stájer hegyvidéktől a Mura deltjának mocsaras síkjáig haladólag, a legenyhébb foktól a sűrű-szórványosság fokáig súlyosbodik. Végül a bakonyi erdős hegység balatoni lejtőin s a magyar tenger partja hosszában itt is, mint a túlsó somogyi part mentén hosszú, éleshatárú szegély alakjában helyezkedik el a malaria keskeny birodalma.
