Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - II. Duna jobbpartja
118 Duna jobbpartja. Az alsólendvai járás délnyugati mura-lendvaközi részletén- e- folyók és mellékvizeinek gyakori kiáradása folytán a humusz:-tálaj, melyet már csekély mélységben elterülő szürke agyagréteg vízáthatlanná tesz, vizenyős, pocsolyás, süppedékes, a levegő szúnyograjokkal fertőzött. Legrosszabbak a talajviszonyok Alsólendván és környékén, valamint mindazon községekben, melyek a Mura mentén fekszenek. A malaria a járásnak eme sík területén, de legfőképpen az alsólendvai egészségügyi körben, enyhe járvány alakjában ősidők óta áll fenn és ez endémia megszűnésére mindaddig nincs is kilátás, amíg e beteg területen a talaj-asszanáció eszközeivel a szükséges operációkat nem eszközük. A járásnak dombos, erdős területén a talajviszonyok kielégítők, a váltóláz adobronaki és a cseszt- regi orvosi körök vidékein csupán a patakok által átszeldelt lapályos részeken fordul elő igen mérsékelt számban. Alsólendva vidékén a quotidiána típusát mondják leggyakoribbnak, a járásban különben a harmadnapos lázforma az uralkodó jelleg. (Nyári járvány-típus.) A Csáktornyái járás a Muraköz nyugati, alig váltólázas részletét képezi. Ennek külső, erdős dombvidékein, ahol a s t r i d ó i orvosi körzet községei terülnek el, ez a betegség nem is fordul elő, a beljebb eső, síkvidékű Csáktornyái körben a morbiditás csak ritka-szórványos * , i A nagykanizsai járás határain belül a malaria tömegesebben csak Murakeresztur-Kollátszeg és Fityeház községekben szokott előfordulni. A betegség e gyakoribb feüépésének okát e helyeken a Mura kiöntései által táplált vizenyős térségekben s a Fityeház falu belsejében lévő nagy tónak tulajdonítják. Ez a táj — mint a térképen látjuk — a muraközi yáltólázterülettel szerves kapcsolatban van. Ahol az ott *A Csáktornyán állomásozó helyőrség váltóláz-betegülése az 1902. évi katonai statisztika szerint 3’30/00 volt.
