Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - II. Duna jobbpartja
Vas vármegye. Ill és mélyen fekvő rétlapály, melyen állandóan sok a víz. E terjedelmes rétségen, mely a nyirkos Tabód-Para- dicső m-S z e n t g á l*i völgytől a mocsárdús, nádas siómenti lapály felé húzódik, hajdanta, de még a múlt század nyolcvanas éveiben is, valóságos csapásként uralkodott a hideglelés. Mikor azonban e vidéken is nagyarányú lecsapolások végeztettek, mély vízárkok ásattak és a terület növelés alá került, e siralmas állapot egyszerre megváltozott, úgy hogy jelenleg az egykori mocsárvidék korából még fennmaradt egyes reminiszcenciák (aminő p. o. a j anyai puszta) kivételével a váltóláz ezen a vidéken is alig mutatkozik sűrűbben, mint a járás többi egészségügyi körei — a te véli, nagymányoki s bonyhádi körök — népe között, ahol e bántalom nagyon ritkán, vagy éppen soha nem is fordul már elő. A zombai környéken valamivel sűrűbben észlelhető váltó- lázak főtípusán a febris int. tertianán — kívül nehány mindennapos és egy pár negyednapos forma is felmerült. 9. Vas vármegye alispánjának 1903-ban kelt jelentése szerint a malaria-betegség sem járványszerűleg, sem pedig tájkórosan nem uralkodik; egyes megbete- gülések ugyan előfordulnak, a legtöbb vidéken azonban a váltóláz teljesen ismeretlen. Az őszi hónapokban felmerült egyes megbetegü- lósek legtöbbnyire idegen vidékekről hazaérkezett munkások között észlelhetők. Malaria-mentességét a megye leginkább azon körülménynek köszönheti, hogy területén nagyobb kiterjedésű mocsarak és posványok nincsenek s hogy a talajnedvességi viszonyai sem olyanok, hogy azok a váltólázas megbetegülések keletkezésére előmozdító befolyást gyakorolhatnának. Ami a szúnyogok elterjedtségét s azoknak a váltólázas betegségekkel való okozati összefüggését illeti, ez érdemben az orvosok részéről pontos megfigyelések ugyan nem tétettek, de annyi mégis konstatáltatott,
