Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - II. Duna jobbpartja
Duna jobbpartja. hogy szúnyogok a yízpartokon és mocsaras helyeken meglehetős nagy számban fordulnak elő, annak dacára azonban állandó szúnyogtanyák sehol sem találhatók * Az előforduló igen ritka lázesetek klinikai jellege rendszerint negyednapos, ritkábban harmadnapos és csak kivételesen mindennapos. Tehát: őszi járvány-típus. (Lásd a II. rész 3. fejezetét.) 10. Veszprém vármegye egész területén ritkán szétszórt malaria-betegekkel találkozunk. E betegek a perifériákon találhatók, míg a megye belsejét képező Bakony vidékén hideglelős betegre nem akadunk. A környi részeken már kevés olyan helye van a megyének, ahol e betegség teljességgel ismeretlen volna, de kicsiny az olyan helyek száma is, ahol a váltólázas betegülés gyakorisága a megye fentjelzett átlagát meghaladná. Már ezen egynéhány adat kifejezi tulajdonképpen azt, hogy a szóban forgó területnek notorikus malarigén ártalmai nincsenek, hogy talajalakulati és vízrajzi viszonyai híján vannak azon sajátlagosságoknak, amelyek a váltóláz epidemiológiájában szerepet játszhatnának. Ez utóbbi szempontból a Bakony vidékét érdektelen, vagy — ha szabad ezt a kifejezést használnom — neutrális területnek kell mondanunk, értve ezen utóbbi jelzők alatt a vidéknek ama tulajdonságát, hogy míg egyrészt a szomszédos váltóláz-területek felől behatolni kész maláriával szemben semminemű ellentállást nem fejt ki, (tehát nem immúnis), addig másrészt nem is rendelkezik oly természeti tényezőkkel, amelyek a benyomult kór elharapódzását és tovaterjedését elősegíteni alkalmasak volnának (azaz nem is fogékony). Ilyen passzív szerepet játszott ez a terület a múlt évszázad kultur- munkálatainak ideje előtt létezett „dunántúli malaria“ korszakában is, és kivételt csak azon időszak képezett, amikor e kulturmunkálatok, nevezetesen a vasútépítések, a Balaton- és folyószabályozások e terület természetadta * A Kőszeg városában állomásozó helyőrség váltólázbeteg ülése az 1902. évi katonai statisztika szerint 2'4°/oo volt.
