Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - II. Duna jobbpartja
106 Duna jobbpartja. ez a harmada a malaria tekintetében igen kedvező viszonyokat tüntet fel. A középső rész a Kapos-csatornának nyugati ága és a vele egyenkozü Sárvíz-csatorna között feküdvén, a simontornyai és völgységi járásból áll. A megyének e középső dombos-völgyes részletén a ma laria-morbiditás az előbbihez képest eg}' fokkal kedvezőtlenebb, bár súlyosnak ezen a területen sem mondható. A keleti harmadrészen, melyet a Sárvíz-csatorna és a Duna-folyam határol, a dunaföldvári és a központi járások sík, mocsaras térségei terülnek el, ahol a váltóláz az eddigieknél jóval jelentékenyebb fokban, általánosságban szórványosan, egyes, rendkívül kedvezőtlen talajviszonyokkal bíró helyeken a járványos fokot megközelítő sűrűséggel uralkodik. Egészben s nagyjában mondhatjuk tehát, hogy a tolnavidéki váltóláz abban az arányban súlyosbodik, amint a somogyi határ felől a Duna felé haladunk. Tolna megye egész területe ma már széltében- hosszában gondosan és célszerűen van csatornázva és ennek köszönhető első sorban, hogy e vidék hajdan- kori súlyos hideglelős karakterét, jelentéktelen méretű és intenzitás tekintetében is enyhült, maradványos fészkek kivételével, jóformán teljesen elvesztette. A dombóvári járásban, mely száraz, mocsártalan talajú, a váltóláz csak igen ritkán mutatkozik. Mindössze alig egy pár eset szokott évente előfordulni a dombóvári, gyulajováncai és szak esi egészségügyi körök egyes elszórt pontjain. E ritka esetek hol mindennapos, hol harmadnapos jelleget mutattak. A dunaföldvári járásnak évekkel ezelőtt váltólázas dunementi községeiben a járvány kül- és belterjességének évről-évre való csökkenése konstatálható. Nedves" területek azonban még jókora számban találhatók manapság is a Dunapart egykori mocsárvidékén. így
