Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - II. Duna jobbpartja
Tolna vármegye. 107 Dunaföldvár község határában a Duna által táplált, haltenyésztésre is használt, a vallásalapítvány tulajdonában lévő, 300 holdas nádas tó van, magában a községben pedig házsorokkal kerített, kaszálóknak, konyhakerteknek használt 400 holdnyi rétség van, melynek vadvízét kanálisok szintén a Dunába vezetik le. A területet szúnyogok lepik el; a malaria a községben szórványosan észlelhető. Jelentékenyebb egészségügyi károkat találunk a b ö 1 c s k e i egészség- ügyi körben, melynek határa legnagyobbrészt dunai árterület lévén, a folyam kiöntései után visszamaradó mocsárjellegű vízrekedések kiszáradásuk idején kiinduló pontjaivá lesznek a feltétlen bizonyossággal bekövetkező tömeges megbetegedéseknek. Szúnyogok e vidéken is állandóan nagy számmal vannak a füzesek és „malátok“ sokasága miatt, de a kiöntések után rendszerint még ezek száma is tetemesen megnövekedik. Nevezetes, hogy a baj fellépése annyira függ a megelőző áradásoktól, hogy olyan esztendőkben, amikor áradás nincs, friss malaria-eset alig jelentkezik. Pocsolyás, süppedékes talajon terül el az egész f addi kör. Fa d do n a holt Dunaág, Dunaszent- györgyön a briny ói zsombék, Gindlicsalád községben és mellett a t e n g e 1 i c i kis tavak, Hídja, P.-Apáti és Híd vég községekben a Sárvíz kiöntései okoznak pocsolyákat, melyek nyáron át kiszáradnak. Ilyenkor özönlik el a falvakat a szúnyogok és tör ki kisebb-nagyobb intenzitással a váltóláz-járvány. A nagy dorogi körben észlelhető szórványos esetek fellépését aNagydorog község melletti tónak kiszáradásával hozzák kapcsolatba. A dunamelléki meglehetős fokban inficiált területen meglepően kedvező váltóláz-statisztikát mutat Paks vidéke, ahol e bánta- lom újabban már alig fordul elő. A dunaföldvári járás minden váltólázas helyén a harmadnapos típus olyannyira uralkodik, hogy a mellette előforduló másformájú lázmeneti jelleg alig érdemel figyelmet. A kis
