Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - II. Duna jobbpartja
Tolna vármegye. 105 ma is leggyakrabban, onnan délfelé távolodva mindinkább elenyészik. A felsőpulyai, kismartoni és nagymartom járások az onnan beérkezett járásorvosi, valamint a pecse- nyédi, lajtaszentmiklósi, nagymartoni, ottovai, fraknói és rétfalui körorvosi jelentések egyértelmű kijelentése alapján teljesen váltóláz-menteseknek tekinthetők. Az itt-ott észlelt váltólázas betegü- lési esetek valamennyien idegenből importáltak voltak és leggyakrabban olyan helybeli gyümölcskereskedőkön figyelték meg, akik Szlavóniának mocsaras vidékein való huzamosb idei tartózkodás után gyakran váltólázzal térnek haza, hol azonban chininnel történt gyógykezelés után rövid idő múlva teljesen felgyógyulnak. A soproni járásnak pedig csak ama legkeletibb részén mutatkoznak gyér számú, akut malaria-megbetegedések, amely, mint a nagycenki orvosi kör egyes helységei, a Fertő-part és a hanság-széli mocsarak közötti zugban fekszik. Negatív jelentéseket küldtek a la kompaki, nyéki és németkeresztúri egészségügyi körök orvosai. Kismarton és a mocsaras Fertő-part közelében fekvő Ruszt rend. tan. városok ban nem emlékeznek arra, hogy a váltóláz-betegség valamikor figyelemre méltó számban előfordult volna. Évek hosszú során át autochton eset e két város egyikében sem észleltetek. Sopron szab. kir. város területén helybeli keletkezésű valódi malaria-eset nagyon ritkán fordul elő. A város orvosai által gyógykezelt malaria-betegek javarésze idegenből jött.* 8. Tolna vármegye területe a malaria-járvány földrajza szempontjából három hosszanthaladó párhuzamos területre osztható. A nyugati rész a somogyi határszéltől a Kapos-csatornáig terjed s a dombóvári és tamási járások halmos vidékét foglalja magában. A megyének * A Sopron városában állomásozó helyőrség váltóláz-betegülése az 1902. évi katonai statisztika szerint csak 0'4°/00 volt.
