Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - II. Duna jobbpartja
98 Duna jobbpartja. aránylag ritkák és főképpen oly felnőtt egyéneken fordulnak elő, kik napi foglalkozásuk közben hosszabb időt töltenek a mélyebb fekvésű mocsaras berkekben. A megbetegedések, melyek az esztendő bármely szakában, még a legridegebb télnek idején is észlelhetők, régi tapasztalat szerint legtömegesebben az áprilisi vagy májusi esőzések sztintével lépnek fel. A morbiditás ilyenkor az egyes községekben mintegy 2—21/.20/0-:ra becsülhető, ami a hajdani frequenciához képest jókora megfogyatkozást jelent. A marcali-i és nemes vidi közegészségi körök, dacára alacsony fekvésüknek, már évek óta nem tekinthetők váltólázas területeknek, amely körülmény a vidék sikerült mocsártalanításának köszönhető. A fennsíkos, dombos vidéken fekvő böhönyei kör pedig úgyszólván malariamentesnek mondható. A megbetegedések klinikai formái közt a febris tertiana a leggyakoribb, de ezek mellett a quotidiánák majdnem egyenlő számmal szerepelnek, míg a negyednapos lázformák csak kivételesen fordulnak elő. A járásnak legmalariásabb pontján (Sávoly és Gyóta major, amely helyekről alig kerül gyermek vágj' felnőtt vizsgálat alá jól megnagyobbodott lép nélkül) a quotidiánák látszólag dominálnak, minek tüzetesebb megfigyeléskor kideríthető oka az, hogy itt a tercián típussal kezdődő betegség később lefolyásában igen gyakran mindennapos jelleget ölt, sőt még naponként meg is duplázódik. E helyeken a kachexia malaricakórtünetei is észlelhetők. (Nyár-őszi típus). A nagyatádi járás községei — Felső- és Alsósé g esd, Vízvár és B é 1 a v á r kivételével — mélyen fekvő, a Rinya-folyó és az abba siető patakok által átszelt talajon épültek. Dacára a talajvíz magas állása folytán koronként képződő zsombékos és nádas területeknek és a Rinya-patakok mentén fekvő erdőségek rengeteg szúnyograjainak, a váltóláz e járásban a ritkán észlelhető betegségek közé tartozik. Az esetek a járásnak déli, a Dráva felé lejtő vidékén (a nagyatádi és m i k e i orvosi körök népe közt) fordulnak inkább elő, míg az északibb területen (Kutas, S e g e s d vidékén) jóval ritkábbak.
