Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - II. Duna jobbpartja
Somogy vármegye. 99 A betegség1 jellege főleg harmad-, kevésbbé mindennapos. A szigetvári járásnak egyedül a drávafoki körjegyzőség területébe eső községeiben — Drávátok, Markóc, Dráva keresztúr, Sztára és Révfalu — szokott a malaria járványosán fellépni, míg a járás többi helységeiben már két évtized óta csak igen gyéren és akkor is csak aratás idején jelentkezik. Az említett öt község talaja áramlási talaj, túlnj^omóan agyagos homok. A talajvíz állása igen magas. Az úgynevezett Ó-Dráva-ineder tele van sásos mocsárral. Drávafokés Bogdása, valamint Drávafok és Lakócsa közt nagy berek fekszik, mely Markóc község határát is érinti. Mindehhez hozzájárul még az a körülmény is, hogy az évenkinti csapadékmennyiség e helyütt az országos átlagon felül van. A malaria-mor- biditás szempontjából az említett vidék után második helyen következik már Szigetvár nagyközség és környéke, melynek laza, sok nedvesség befogadására alkalmas talaja, kellőképpen nem gondozott nyílt csatornái és a Pécs—barcsi vasút mentén elterülő nedves rétjei nagy fokban kedveznek a baj állandóságának. A inozsgói, hatvani és gyöngyös m elléki egészségügyi kerületek magasabb fekvésű helyein váltóláz alig mutatkozik és szórványos előfordulása csupán azokra a községekre szorítkozik, amelyek mélyebb fekvésük által a bántalom terjesztő közegei által megközelíthetők. A betegségek lázmenete itt is majd harmaduapos, majd mindennapos. Quartáuák csak elvétve mutatkoznak. A tahi járás kétharmadrészében halmos-völgyes; talaja agyag vagy márga és lősz föld. A völgyekben számos vízárok és patak kanyarog, melyeknek vize tartósabb szárazság idején elapad, azonkívül a mélyebb fekvésű völgyek és rétek nagy kiterjedésben nedvesek, zsombékosak, különösen tavasszal és ősszel vagy huzamosabb nyári esők után. A járásnak balatonmenti és
