Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)

I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - II. Duna jobbpartja

96

Dunn jobbpartjn.

jelentkezik, a kör területén csupán Zákány állomáson és a drávamenti szúnyoglepte helységekben gyakori. Az iharosberényi egészségügyi kör mocsármentes, mégis kerülnek észlelés alá szórványos, autochton malaria-esetek. Aporrogszentmihályi orvosi körben csak a lapályos fekvésű drávaparti Gyékényes község határában találhatók — a pár év előtt eszközölt lecsapolási munkálatok dacára — ma is mocsarak és egyéb állóvizek. E helyen az említett idő előtt még otthonos volt a váltóláz, mely a talaj drainezése óta tetemesen megfogyott.

A járásban előforduló váltóláz főalakja a harmadnapos, kevesebb a mindennapos. Negyednapos intermittensek különösen Berzence vidékén mondhatók viszonylag gyakoriaknak. Odavaló orvosok véleménye szerint az ilyen váltóláz a legmakacsabb. Ugyané helyen a következőt is tapasztalták. Perdőc pusztán 1892—98-ig állandóan igen sok malaria-eset fordult elő. Mióta a mostani bérlő két ártézi kutat furatott és a cselédség jó vizet iszik, a malaria egészen ritka betegség lett a pusztán.

Az igali járás száraz, mocsártalan, nagyrészt dombos-halmos területén a maláriát úgyszólván nem ismerik. Az igali, mernyei, szilli és göllei egészségügyi körökből csak igen ritkán felmerülő esetekről tettek jelentést.

Ezen esetek nagyobbára mindennapos, ritkábban harmadnapos jelleggel bírtak. (Nyári típus.)

A kaposvári járás közepén húzódik végig a Kapos- csatorna és az azt környező berek, mely körül mélyebb rétek terülnek el. E területet azon időben, amikor a Kapos medre még mélyítve és tisztítva nem volt és a vasúti töltések gátszerepe is hiányzott, a csatorna tava- szonkint megdagadó vizo árasztotta el; a száraz, meleg idő beálltával azután, amikor a víz a rétekről elvonult, számtalan pocsolya borította a tájat és tömegesen kerültek elő a lázgyötört emberek. Ma, mikor a vidéken mocsár és vízpangásos hely csak kivételesen található