Hoitsy Pál: A nagy természet s a kicsiny ember (Budapest, 1883)

Időjóslás mint babona

hozza kapcsolatba az időt. Majdnem kiirthatat- hatatlanúl él a népben a meggyőződés, hogy az idő meg a hold változásai összeesnek, hogy a hold megújulásával maga az idő is megújul. A tudomány feladatának tekintette világot vetni erre az ügyre, s különösen Angliában a múlt század óta tett följegyzéseket vették szemügyre, hogy valami összefüggésbe hozhassák azokat a hold változásaival, de a legcsekélyebb szabályt sem voltak képesek fölfedezni. A hold negyedei felváltják egymást a magok ismeretes szabályszerü- ségökben, az idő megváltozik a maga ismeretlen szabálytalanságában, a nélkül, hogy egyiknek a másikhoz legkevesebb köze is lenne. Hanem az ily kimutatások nem ingatják meg a belé vetett hitet. A hold oly gyakran változik, s oly gyakran az idő is, hogy néha e kettőnek okvetlen össze kell esnie. Egy-egy ily összeesés pedig hónapokig eltáplálja ezt a hitet, s feledteti azokat az eseteket, midőn a jóslat nem teljesedett. Hogy mily erősen befészkelte magát ez a hit a franczia nép szivébe is, eléggé jellemzőn mutatja azon tény, hogy Faye csillagász s nem rég oktatásügyi minister, jónak látta javaslatba hozni százszor meg százszor leíratni az iskolás gyermekekkel ilyes mondatokat. «II ríest pás vrai que la noavellc lane change les temps.»

Sőt a holdnak még másnemű, továbbra ki