Hoitsy Pál: A nagy természet s a kicsiny ember (Budapest, 1883)

Időjóslás mint babona

ható erőt is tulajdonítanak az idő meghatározásában. Támaszkodva ugyanis arra a körülményre, hogy a hold phasisai minden 19-ik évben a hónap ugyanazon napjára esnek, azaz, hogy midőn 1879-ben julius 3-ára esett a holdtölte, akkor 1898-ban szintén julius 3-ára fog esni: behozták a 19 esztendős «hold-kulcsot», s azt mondották, hogy az időnek is meg kell újulni minden 1 9 esztendőben. A milyen idő tehát 1860-ban járt, olyan jár 1879-ben is, s olyan fog járni 1898-ban is. Az időt tehát az esztendő akármely napjára előre meg lehet mondani, ha tudjuk, hogy az illető helyen minő volt 19 év előtt az idő. S noha a tapasztalás napról-napra megczáfolja ezt, a közönségnek az a része, mely inkább hisz, semhogy egy kis utánjárás által maga szerezne felvilágosítást, mai napig hisz a holdnak eme sajátságában. Sőt még azok közül az időjósok közűi is sokan hittek benne, kik a nagy közönség előtt bizonyos tekintélyre vergődtek fel, a tudomány látszatát szerezvén meg nyegleségöknek. így p. o. Stieffel karlsruliei tanár még e század 3-ik tizedében nyíltan hirdette, hogy ő a holdkulcsot is megszokta kérdezni időjóslatainál, valamint Bas- pail Francziaországban egész a legújabb időig, adott ki az ő «almanach et calendrier» jében hasonló jóslatokat. Az annyira híres százéves naptár, mely voltakép már majdnem kétszáz éves, s