Hoitsy Pál: A nagy természet s a kicsiny ember (Budapest, 1883)

Időjóslás mint babona

40

leteinek maradványai, vagy az a táborhely Istriá- ban — Pola mellett — melyen mai napig láthatók a kelták cyklopsi művei, nyilván beszélnek a mellett, hogy az építőt itt is az időjárásra való tekintet vezette mindenek előtt.

Az ember megfigyelte az időjárási viszonyokat. Tudta, hogy az idő változó, s derű múltán eső lehet, másként nem vonúlt volna sem barlangba, sem sátor alá; tudta, hogy a hűvös időszak után meleg következik, másként nem mert volna a föld művelésébe bocsátkozni. S mivel megfigyelte a tényeket és a bennök nyilatkozó törvényszerűséget, számított is reá, hogy egyes már látott tünemények újra be fognak következni, még pedig szabályos egymásutánban. Más tünemények ellenben tarka összevisszában játszódtak le szemei előtt. Most egy iszonyú viharnak volt szemtanúja, mely után ragyogón sütött le tiszta égboltról a nap, máskor esőt hozott a nyűgöt felől jövő szél vagy nyugoti szelet a lezajló eső. De a szabályt ezekben a tüneményekben nem lelte sehol. Tudta, hogy a dél hője után az est liűse következik, hogy a tavaszra a nyár köszönt be, de azt, hogy a ma után milyen holnapra ébred, azt nem tudta megfejteni semmikép. Itt nem nyilatkozott előtte semmi szabály, semmi törvényszerűség. Sejtette, hogy ilyennek kell léteznie s kereste a legmesszebb fekvő tár