Hoitsy Pál: A nagy természet s a kicsiny ember (Budapest, 1883)

Hulló csillagok

32

létezik az egyes kövek között, de azok önsúlyuknál fogva összetorlódnak, összetartanak. A mellett pedig bizonyos mozgást végeznek a minden- ségben. Úgy kell képzelnünk az egészet, mintha egy rakás kő, p. o. olyan, minő az országútak szélén levő kavicsrakások lenni szoktak, egyszerre csak szélnek kerekednék, a magasba venné útját, s bizonyos határozott irányban nagy sebességgel haladna tovább. A kövek kiérve a föld vonzó köréből, összetartanának még mindig, de nem oly egymásra halmozódva feküdnének mint előbb. Meglazúlna összefüggésök. Ellenálló közegre találva a szélről levők el-elmaradoznának, s talán csak nagyobb és egyre nagyobbodó távolságban követnék az egész rakást. Idegen test vonzó körébe érve, ép ezeket az elmaradott darabokat kapná el legelőbb annak ereje, ezek válnának el egymás után, mi alatt maga a nagy raj háborítatlanul folytatná útját tovább.

Persze vannak meteor-rajok, minő p. o. az, melyből augusztus elején a sok csillaghullás származik, melyek úgy képzelendők, mintha nem ezer és ezer, hanem millió és millió ily darabból volnának összetéve.

Egyes rajoknak megkísértették pályáit is kiszámítani. A novemberi hulló csillagok rajának a pályája minden 33 esztendő alatt átvágja egyszer a föld pályáját, és olyankor nagyszerű égi