Hoitsy Pál: A nagy természet s a kicsiny ember (Budapest, 1883)

Hulló csillagok

29

reczen mellett hullott alá — melyekben szenet találtak. Ez igen nevezetes fölfedezés éltök történetére némi fényt derít. A szén mindig úgy jelentkezik a földön mint szerves, nevezetesen pedig növényi életnek a maradéka. Maga a kőszén is ősvilági növényeknek a lepárlási terméke. Ha nincs növény, nincsen szén sem, a hol szén van, ott növénynek is kellett előzőleg lennie. Az a szén tehát, melyet a hulló csillagok darabjaiban, a meteorokban találtak — föltéve, hogy nem a földi légkörben tapadt hozzájok — annak a tanu- jele, hogy ott, azokon a távoli térségeken, melyekből e kövek hozzánk kerültek, szintén létezik, vagy legalább létezett szerves élet, a mienkhez hasonló.

E tekintetben a hulló csillagokat úgy kell tekintenünk, mint a más világok küldötteit, a kik üzenetet hoznak nekünk onnan, s a magokba zárt foglalmányok evangéliomában elmondják nekünk a más világoknak üdvözletét. Ok azoknak a kietlen tájaknak a postásai, a kik egész életükön keresztül ütaznak, ide jönnek hozzánk meghalni, s utolsó leheletükben elmondják még, hogy ott is van élet, a honnan hozzánk kerültek.

Sok tudós, különösen pedig Sir William Thomson, a glasgowi egyetem híres tanára, úgy tekinti a hulló csillagokat, mint a melyek magát az életet is áthordják egyik világról a másikra,