Hoitsy Pál: A nagy természet s a kicsiny ember (Budapest, 1883)
Örök mozgás
19 legközelebbről, mint legáltalánosabb, a hőbeli állapotot okozó rezgés érdekel. Tudva levő, hogy a test melege vagy bője ugyancsak a test kicsiny részecskéinek rezgéséből származik. Ha nagy a rezgési sebesség, a llő is nagy, ha lassú a rezgés, a hő is kicsiny. Csak na- gyobbítani kell a rezgések sebességét és nagyobbodik a hő is, és viszont, a hő nagyobbodásával a rezgés is sebesebbé válik, azaz a test minden anyagi pontocskája több ide-oda rezgést végez el ugyan oly idő alatt, mint előbb. De nyugalom e tekintetben nem áll be soha. Még az a tárgy is, melyet a tapasztalás leghidegebbnek mond, p. o. a megfagyott éleny vagy légeny, melynek hőfoka lejebb fekszik száz foknál a 0° alatt, még az is lehetne hidegebb, mint a minő, azaz részecskéi kevesebb rezgést végezhetnének, mint a mennyit tényleg végeznek. Ebből pedig nyilvánvalóig következik az is, hogy a testek kicsiny részei nyug- vási állapotban soha sincsenek, hanem folyton és szakadatlanéit, évezredek, sőt évmilliók óta, éjjel és nappal, az örökkévalóság minden pillanatában végzik a magok apró rezgéseit. A rezgések sebessége, vagy is az, hogy egy- egy részecske hány ide-oda utat tesz meg rnásod- perczenkent, mint már előbb is említettük, függ a test hőmérsékétől. Függ azontúl a test anyagától is. De ez a sebesség mindenkor igen nagy, s <2*
