Hoitsy Pál: A nagy természet s a kicsiny ember (Budapest, 1883)

Helyünk a mindenségben

10

összeolvasva még nincsenek, de a melyeknek száma hozzávetőleg milliókra megy.

Ezek mindegyike egy-egy Nap, mely önmagában világít, talán nagyságra nézve sem kisebb, mint a mi napunk s körötte más testek keringenek. Keveset tudhatunk nagyságuk felől. Oly messze esnek tőlünk, hogy a mérés ebben a tekintetben megszűnik. A melyik legközelebb van hozzánk, az is több mint kétezerszer oly távol van, mint a Nap, pedig az is húsz millió mér- földnyi távolra van innen. Néhánynak sikerült lemérni távolát, s ez szédítő számokban jelentkezik. Vannak olyanok, melyekről a fénysugár is csak hetven esztendő alatt ér hozzánk, a mely pedig másodperczenként negyvenezer mérföldet halad, a többiekről csak azt tudjuk, hogy azok még sokkal távolabb fekszenek. Nagyságuk felől csak annyit, hogy óriási nagyok. Még a Napnál is ezerszeresen nagyobb testeknek kell azoknak lenniök, melyeket mi ezen iszonyú távolból még mindig kivehetünk.

S ezeken a távol világokon is lehet élet, létezhetnek lények, melyek gondolkoznak, éreznek, akarattal bírnak. A viszonyok kétségtelenül mások, mint a földön, talán nincs levegő, talán nincs víz egyátalában, s nincs akkora bő, mint mi- nálunk. De azért nem szabad azt állítanunk, hogy élet sem lehet. Ez annyi lenne, mint az