Hirschler Ágoston dr.: A gyomor szervi betgségei (Budapest, 1896)
Pepticus gyomorfekély
62 Dr. Hirschler Ágoston A fekély képződés igen gyakori kimenetele a hegképzödé's által való gyógyulás, mely a folyamatnak valamennyi stádiumában bekövetkezhetik. A képződő heg a fekély kiterjedése és mélysége szerint külömböző, nemritkán oly felületes, hogy alig ismerhető fel, míg nagyobb kiterjedésű és mélyebbre ható fekélyek gyógyulásából származó hegek kifejezett sugaras elrendeződést mutatnak, körülöttük a nyálkahártya ránczokhan összehúzódott, Míg a csekély átmérőjű és a gyomor szájadékaitól távoleső fekélyek gyógyulásából származó hegek a gyomor mozgató működését nem gátolják, addig nagy kiterjedésű és a gyomor szájadékainak közelében székelő fekélyekből származó hegek vészthozó jelentő- ségüekké válhatnak ; így mélyreható, nemcsak a nyálkahártyának, hanem a gyomorfal többi rétegének zsugorodására vezető hegek, ha a cardia vágj* pylorus táján székelnek, ennek szűkületére vezetnek, utóbbinak másodlagos következményeivel együtt (gyomor szűkület, gyomoftágulat), míg a gyomor kis görbületének középső részében fejlődő hegek, ha a zsugorodó heges folyamat nagy kiterjedésben átterjed a gyomor mellső- és hátsó falára, a gyomor- iirterének körkörös lefűzése által a gyomornak honiokóraszerü alakváltozását vonja maga után. A fekélyképződésnek a mélyebb rétegekbe terjedésre való hajlamánál fogva, ha hegesedés nem következett be, a savós- hártya necrosisa folytán a gyomornak átlyukadása következ- hetik be. Ha a fekélynek a mélybe való terjedése oly gyorsan történik, hogy a savóshártyának a szomszédos képletekkel való összenövése nem jöhet létre, vagy ha a fekély a gyomor mellső falán székelvén, ennek a mellső hasfallal végzett nagy kitérései a lobos összenövések létrejövételét nehezitik, a gyomor tartalmának a hasürbe ömlése — ha a halál shockszerii tünetek között hirtelen nem következik be — heveny, halálosan végződő hashártyalobot von maga után. E kimenet azonban elég ritka, Lebert szerint az összes eseteknek csak 3—4%-ában fordul elő, miután a hashártyának a szomszédos szervekkel a fekély által okozott lobos összetapadása a gyomor tartalmának a hasürbe való ömlését megakadályozza. Az összenövés a fekélynek a gyomor hátsó falán való leggyakrabbi előfordulásánál fogva leginkább a hasnyálmirigygyel, ritkábban a májjal, a léppel, a harántremesével, a rekeszszel, a esepleszszel, a retro-peritonealis nyirokmirigyekkel, vagy igen ritkán a mellső hasfallal jön létre.
