Hirschler Ágoston dr.: A gyomor szervi betgségei (Budapest, 1896)
Pepticus gyomorfekély
Pepticus gyomorfekély €1 A fekély a gyomornak egyes tájain nem egyforma gyakoriságban fordul elő; a pylorus, a kis görbület és a gyomornak hátsó fala kedvencz székhelyeit képezik, míg a gyomornak mellső falán, a car- dián, a nagy görbületen és a gyomor fundusán ritkábban észlelhető. A fekély kiterjedése szerfelett változó, olykor alig egy cmtnyi átmérőjű, más esetekben 5—6 cmtnyi, sőt nagyobb kiterjedést is érhet el; Cruveilhier egy esetében a fekély 16 cmt. hosszúságot, 8V2 cm. szélességet mutatott. Legtöbbször csak egy tekéi}' van, ritkábban többes számban találhatók, midőn azok a fekélyképződés külömböző stádiumaiban vannak, úgy hogy friss fekélyek mellett régieknek hegjeit ismerhetni fel. A fekély többnyire gömbölyded vagy hosszúkás alakú; nagy kiterjedésű fekélyesedéseknél egyenlőtlen terjedés avagy több fekély összefolyása által szabálytalan alakot is ölthet. Mig kezdetben a folytonosság hiány csak a nyálkahártyát illeti, további terjedésében az izomrétegre és a savóshártyára is átterjedvén, azon jellegzetes tulajdonsággal bir, hogy a legfelületesebben fekvő nyálkahártyában az anyagveszteség a legnagyobb, a tőle kifelé következő rétegekben fokozatosan kisebb, úgy hogy a folytonossági hiány legalább friss esetekben lépcsőzetes elrendeződést mutatva, a fekély tölcséralakot nyer, vagy loborhoz hasonló, melynek alapja a nyálkahártya, csúcsa pedig a savóshártya anyagveszteségével esik össze; tengere a nagyobb gyomorüterek azon sajátszerűségének meg- felelőleg, hogy a gyomorfalat ferdén fúrják át, rendesen ferde lefutású, minek folytán a hashártya anyagvesztesége nem fekszik a nyálkahártya köralakú anyaghiányának megfelelően a középpontban, hanem attól kissé eltér. A fekélynek mélysége nem függ annak kiterjedésétől; nagy terjedelmű fekélyek laposak lehetnek, míg kis átmérőjű fekétyek a gyomorfalnak valamennyi rétegét elpusztitva, átfuródásra vezethetnek. A fekélynek széle, különösen ha a fekély friss, éles, reactió nélküli s Rokitansky hasonlata szerint oly benyomást tesz, mintha a nyálkahártya lyukasztó vassal lyukasztatott volna át. A fekélynek alapja legtöbbször tiszta, síma és halovány. néha necroticus foszlányokkal bontott, nemritkán a fekélyesedési folyamat által felmart véredénynek tátongó nyílását ismerhetni fel. Mig friss esetekben a fekély környékén a lobos reactio jelei teljesen hiányoznak, a fekély hosszas fennállásánál az interstitialis kötőszövetnek szaporodása folytán szélei megvastagodnak, kérgesekké válnak. 18
