Hirschler Ágoston dr.: A gyomor szervi betgségei (Budapest, 1896)
Pepticus gyomorfekély
eo Dr. Hirsehler Ágoston A gyomorfekély sokkal gyakrabban fordul elő nőknél, mint férfiaknál; Brinton40 szerint az arány 2:1, Willigk41 szerint 3 : 1. Főkép a közép életkorban fordul elő, a 14-ik életév előtt szerfelett ritkán, a gyermekkorban csak elvétve, legsűrűbben a 20—40-ik életévben, mely korban leggjmkrabban megg3'óg3’ul, mig a 40—60-ik életévekben mutatkozik a legnagyobb halálozási szám (Lebert). Gyakran észleltetik chloroticus; vérszegén37 egyéneknél, nemkülömben hajlammal bírnak a megbetegedésre gyermekágyban fekvő és szoptató nők is; elég gyakran párosul szívbajokkal, tüdőgümősödéssel és bujakórral, mely bajok mind a vér hián 3ros alkata és az edényfalak táplálkozásának zavara folytán látszanak befolyást gyakorolni. A foglalkozás neme is befolyással látszik lenni a betegség fejlődésére; Bamberger 42 feltűnő gyakoriságára figyelmeztetett szakácsnőknél, akiknél a forró ételek Ízlelése szerepelne kórokozó mozzanatként, ami Decker fentebb említett kísérleteivel összhangzásban áll; üvegköszörűsöknél, porczellán- és fémcsiszolóknál (Bernutz 43, Eich- horst 44), akik foglalkozásuk közben hegyes porszemcséket nyelnek, aránylag gyakran fordul elő; a további aetiologicus mozzanatok sorában említendők a gyomor táját érő ütések és egyéb természetű mechanikai ingerek. A test köztakarójának kiterjedt égési sebeinél a gyomornak és a nyombélnek nyálkahártyáján fekétyképződést észleltek, s ez valószínűleg ;a nyálkahártya edén3’einek a szétesett piros vérsejtek törmelékeivel való eldu- gaszolásából származik. Rasmussen 45 a g3mmorfekél3T képződését nőknél a bal bordaivnek a gyomorra gyakorolt nyomása által feltételezett főzési barázdával hozza oki összefüggésbe; a g3*o- morfekétynek váltólázzal, orbánczczal és trichinosissal szerfelett ritkán észlelhető együttes előfordulása gyakorlati jelentőséggel alig bir. Kórboncztan. A g3’omorfekél3' a szervezet eg3'éb helyein előforduló fekélyképződésektől eltérőleg. a fekélynek jellegző tulajdonságait képező sejtproliferatiót és genyedést nélkülözvén, a szöveteknek minden aktiv szerepe nélkül lefoh’ó, körülirt molecularis'necrosis által van feltételezve, meljT a nyálkahártyáról indulva ki, a g3’omornak mél3'ebben fekvő rétegeit is belevonja a roncsoló fotyamat körébe, mely terjedési hajlamánál fogva nevezték el átfúró gyomorfekélynek.
