Hirschler Ágoston dr.: A gyomor szervi betgségei (Budapest, 1896)
A gyomor kötőszöveti genyes gyuladása
22 Dr. Hirsehler Ágoston Dittrich és Deeminger észleletei bizonyítják; ez úton a gyomor ürterének heges szűkülete vagy a kiürült tályog helyén a gyomor savának behatása alatt fekélyképződés jöhet létre. Egyéb szervekben található elváltozások közül hashártyagyuladás, a nj-ombél nyálkahártyájának belöveltsége, mellhártya- és szivburokgyuladás, a lépnek, a tüdőknek és a veséknek vérbősége említendők meg. Kórtünetek és kórlefolyás. A betegség jelenségei, ha az valamely fertőző bántalomhoz másodlagosan csatlakozik, ennek tünetei mellett teljesen háttérbe szorulhatnak ; elsődlegesen jelentkezve,, kórjelei legtöbbször hirtelen köszöntenek be, vagy több napig tartó emésztési zavarok által vezettetnek be. A betegeket erős gyomortáji fájdalom lepi meg, melyhez csakhamar hányás csatlakozik. A gyomortáji fájdalom legtöbbször igen heves, a gyomorgödörre szorítkozik, nyomásra fokozódik; bár oly esetek is észlelteitek, melyekben nyomási érzékenység alig mutatkozott. A hányadék ételmaradékokból áll, melyhez epe és nyák vegyül, a legritkább esetekben észlelhető geny jelenléte. A betegek elejétől fogva le verteknek, súlyosan szenvedőknek, érzik magukat, a hőmérsék rendesen emelkedett, 39 —40°-ot, sőt többet is elérhet, néha rázó hidegektől kisért, alábbhagyást alig mutat; Testi egy esetében a láz teljesen hiányzott (Oser). A nyelv száraz, étvágy hiányzik, a szomj fokozott, az érlökés szapora, kicsiny, a sensorium zavart, a betegek nyugtalanok, sőt egyes esetekben delirálnak, úgy hogy a kórkép a hagy mázra emlékeztető jelleget ölthet. A gyomortáj tapintásakor többé-kevésbé kifejezett ellenállás vagy körülirt daganat mutatható ki. mely utóbbinak kisebbedése a genynek hányással való kiürítése után néhány esetben észleltetett. A has puffadt, nyomásra mindenütt érzékeny; gyakori hasmenések lépnek fel, ritkábban mutatkozik székrekedés. Mindinkább fokozódó elesettség és comatosus állapot jelei között áll be a halál. Ritka esetekben sárgaság csatlakozik a kórképhez, mint Brinton és Chvostek8 eseteiben; Lewem9 a sárgaság mellett az egész test köztakarójára kiterjedő vérömléseket észlelt. A betegség lefolyása legtöbbször gyors; rendesen a halálos kimenetel már az első vagy a második hét folyamában bekövetkezik. bár rövidebb lefolyású esetekről is történik említés, melyek már néhány óra vagy nap múlva végződtek halálosan. Néha a betegség láz nélkül folyik le s a halál a nélkül, hogy súlyos tü
