Hirschler Ágoston dr.: A gyomor szervi betgségei (Budapest, 1896)
Gyomorrák
144 Dr. Hirschler Ágoston hét, mely másodlagos tünemények az elsődleges megbetegedésnek székhelyét és természetét nemritkán szemünk elől elrejtve, téves kórisméi következtetésekre adhatnak alkalmat. A nyirokedények útján közvetített másodlagos rákképződésekkel találkozunk a has- hártyán, mely a gyomorrák szokott kórképét szerfölött módosíthatja ; a másodlagos ráknak egyéb helyei a tüdők, a mellhártya, továbbá a hashártya mögötti, a fodor- lágyék- és kulcscsont fölötti nyirokmirigyek, mely utóbbiak másodlagos megbetegedésének fontosságára legelőször Virchow18 figyelmeztetett; különösen a bal kulcscsont fölötti árokban észlelhetők e mirigy-megnagyobbodások, melyeknek kétes esetekben kiváló diagnostikai jelentőségét a legtöbb szerző elismeri. Az átrakodásnak ritkább helye a köldök ; itteni előfordulására Wickham Legg 19 figyelmeztetett. A köldök hege ilyenkor kemény, a bőrrel szorosan összekapaszkodott göb székhelye; a keményedés néha mélyebbre a subperitonealis kötőszövetig terjedhet, sőt maga a fehér vonal meg lehet keményedve változó kiterjedésben. Ezen átrakodás a gyomorrákon kivid egyéb hasüri szervek rákos elfajulásához is esatlakozhatik. A gyomorrák aránylag gyakori szövődményei közé tartozik a phlegmasia alba dolens, melyre Trousseau 50 figyelmeztetett nagy nyomatékkai, s a melynek fellépésekor dyspepsiás és cachexiás egyéneknél mindenkor gondolnunk kell gyomorrák lehetőségére (Mathieu 51). A gyomornak a rákos újképlet által okozott átfuródása sokkal ritkább mint gyomorfekélynél; Brinton szerint az eseteknek mintegy 4°/0-ában jön elő; aránylag leggyakrabban történik az átfuródás a vastagbélbe, mely esetben faeculens anyagok ürittetnek ki hányás útján, vagy emésztetlen ételmaradékok távoznak a végbélen át; ritkábban jön létre az áttörés a vékonybélbe vagy előzetes összenövés útján a hasfalon keresztül; a hashártya űrbe való áttörést legtöbbször lobos összenövések akadályozzák meg. A legsúlyosabb szövődményekkel járnak a mellhártyaürbe és a hörgőkbe történő áttörések. A gyomorrák szövődményei sorában fellépő gyomoi'vérzések, habár csekély fokú vérzések alakjában is, igen gyakoriak, de ritkán szoktak oly tömegesek lenni, mint a gyomorfekélynél, és a kihányt vérnek nagy tömege folytán nem szokták az életet közvetlenül veszélyeztetni. A gyomorrákhoz csatlakozó tiidőgümő- kór, a májnak, a lépnek és a veséknek amyloid elfajulása elég gyakran észlelhető súlyos szövődményeket képeznek.
