Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
II. rész. Az ókori orvostudomány - A zsidók orvostudománya
A ZSIDÜ ORVOSIREND. 95 vagy lenből készített szövetet, ha rajta váladék mutatkozik, tűzön égessék meg. Ez a törvénye a poklos folyadéknak akár gyapjún, akár len ruhán, akár szöveten vagy bőrből való eszközön legyen... A megtisztúlandó ember mossa ki ruháját, borotválja le minden szőrét, mosódjék meg vízben, így menjen a táborba, de sátorán kívül maradjon még hét napig ... A hetedik napon borotválja le minden szőrét, haját, szakállát, szemöldökét stb., mossa ki újból ruháit, mossa meg testét a vízben és tiszta lesz ... A házat pedig vakartassa le belül köröskörül s azt töltsék a városon kívül tisztátalan helyre. Vegyenek elő más tapasztékot s tapasszák be a házat... Ha pedig a poklosság tovább terjed, rontsák le a házat köveivel együtt, a fáit is, a háznak minden tapasztékát és vigyék a városon kívül tisztátalan helyre.“ E példák mutatják, hogy Mózes törvényei mennyire célszerűek és szigorúak voltak és hogy mai tudásunknak is teljesen megfelelő rendelkezéseket tartalmaztak. A fentiekből láthatjuk, hogy a papság mintegy tisztiorvosi működést fejtett ki. Tiltotta a tisztátalan tárgyak megérintését, előírta a tisztálkodást, a nő és anya nemi higiénéjét, tiltotta a perverzitást és gyakorolta a fertőző betegségeknél a prevenciót. Ezek alapján a zsidóságot kell tekintenünk a közegészségtan megalapítójának. Az orvostudomány közegészségtani részét tehát a papok művelték. A betegségek gyógyítása azonban orvosok kezében volt, akiket igen nagy megbecsülésben részesítettek. Bizonyság erre az Otestamentum Sirák könyvének 38-ik része, melyben a következőket találjuk: „Tiszteld az orvost, a szükség okáért kellő tisztelettel, mert őt valóban az Ur teremtette ... 2, mert a Felségestől ered a gyógyítás, és a királyoktól ajándékot kap . . . 3, a tudománya magasra emeli az orvost és a nagyok csodálják őt . . . 4, Az Ur teremtette a földből az orvosságot; az okos ember nem iszonyodik tőle ... 12, Adj helyet az orvosnak, mert az Ür teremtette őt; el se távozzék tőled, mert szükséged van rá.... 15, Aki vétkezik Teremtője ellen, essék az orvos kezébe.“ Az orvosoknak két csoportját különböztették meg. Az egyik a ,,rofé“ tanult civilorvos volt, a másik az „umman" sebész-borbélynak felelt meg, de gyakorlatot csak akkor folytathattak, ha a ,,bész-din“ nevű hatóság megadta rá az engedélyt. Számukra elő volt írva a betegekkel való érintkezés módja. Pl. ,,ha az orvos látja is, hogy betege halálán van, akkor is mondja neki ne edd ezt, edd amazt, de sohase mondja, hogy vége közel van.“ Legrégibb orvosi könyvük állítólag Salamontól származik „Széfekrefu“ egészségkönyv címen. Vele csaknem egyidőben jelent meg „Megillat-Samnanim“ című gyógyszerkönyv. Orvosaik korán eljártak külföldre tanulni. (Alexandriába, később az arab tudomány empóriumaiba.) A Krisztus körüli időkben orvosaik eljutottak a római birodalom minden részébe, később az arab birodalom városaiba, sőt az európai városokba is. Mindenfelé magukkal vitték és elterjesztették a klasszikus, Orvosok.
