Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
II. rész. Az ókori orvostudomány - A zsidók orvostudománya
94 A ZSIDÓ NŐ HELYZETE. valamint az arab orvostudományt, ami által nagy érdemeket szereztek. Az általuk propagált tanok nagyrésze tehát nem a zsidó, hanem a görög, római és arab orvostudománynak volt a gyümölcse. A nő a zsidó társadalomban másodrendű szerepet töltött be épúgy, mint a többi keleti népnél is. De emellett helyzete megbecsült volt. Az alárendelt szerepnek megfelelően a nő ki volt re- kesztve az Isten tiszteletből. Ma is csak mint pasz- szív szereplő vehet részt a zsinagóga karzatán. A gyermekágy és vérzés ideje alatt, vagyis ,,a tisztá- talanság" ideje alatt el volt tiltva a templomba lépéstől is. (Ezt a szokást megtaláljuk a kereszténységnél is 1075-ig, amikor VII. Gergely pápa megengedte, hogy szülés után és a vérzés időtartama alatt is beléphessenek a nők a templomba). Mózes III. könyvének 15. §-a és főleg a Talmud behatóan tárgyalja nemcsak a rendes havi vérzést, hanem a kóros vérzéseket is. A zsidóknál a mestruatio legtöbbször a 12. életévben következett be, de a lányt csak akkor tekintették nemileg érettnek, ha 1.) emlői kifejlődtek és bimbói érintésre megkeményedtek (felső jel), 2.) ha legalább két szőrszál jelent meg az alsó testen és a mons veneris domborúbb meg puhább lett (alsó jel). A Talmud szerint a nő 12 éves és egy napos korában lett leányzóvá, de csak 20 éves korában lett teljesen éretté. E két időpont között az atya gondoskodott a férjhezadásról, 20 év után a nő maga választhatta ki hitvesét. A nemi érintkezést csak akkor engedték meg, ha a vérzés már legalább hét napja szünetelt. Kötelező volt a nőkre nézve, hogy gyógykezelést keressenek, ha már két hónapig rendetlen volt a vérzésük. Észszerű volt az a rendelkezés, hogy a defloracióval járó vérzések után is be kellett tartani hét napi absztinenciát. Eliezer azt mondja, hogy a fiatalok mindennap co- habitáljanak, munkások hetenként kétszer, szamárhajcsárok egyszer, tevehajcsárok négyhetenként egyszer, hajósok hat hónapban egyszer. Valószínű, hogy ezen tanácsnál irányadó a férjnek az otthontól való távolléte volt, nehogy a feleségnek panaszra legyen oka a férj részéről elhanyagoltatása miatt. A zsidók tudták, hogy a magzat a férfi és női magokból származik. Azt tartották, hogy ha a férfinél következett be előbb a magömlés, úgy leány, ha pedig a nőnél, úgy fiúmagzat születik; vagyis, hogy a gyermek neme már a coitusnál eldől. A vérzéskimaradást úgy tekintették, mint a másállapotbajutás jelét. Utána a terhesség első három hónapjában veszélyesnek tartották a nemi érintkezést a beállható abortus miatt. Az ébrény részeinek fejlődésére vonatkozólag azt tanította a Talmud, hogy a világos részek az apa fehér magjából, a sötét részek az anya vörös magjából a menstruatiós vérből származnak. A terhesség első hat hetében a 93. ábra. ^ Aseraíf' y a nem zés és termékenység istennője volt az ősidőben. Megfelelt a görög hermaphro- dité-nek. A nö helyzete A terhesség.
