Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
II. rész. Az ókori orvostudomány - A rómaiak orvostudománya
AZ EKLEKTIKUS ORVOSTUDOMÁNY. 211 Aretaios magát nagyjában Híppokrates tanaihoz tartotta. Behatóan foglalkozott anatómiával, felfedezte az agyi idegek kereszteződését. Először említette meg az epilepsziánál ,,az aura“-t. Az apoplexiás vérzésekből magyarázta a bénulásokat. Koponyalékeléseknél a diplo-ét egész vastagságában eltávolította szemben elődjeivel, akik a lamina vítrea-t meghagyták, hogy később demarkálódva eltávolíthassák. A betegségeknél mint első kutatta a kórbonctani okokat. Az epe járatok eldugulásával magyarázta a sárgaság létrejöttét. A vesét, herét és emlőt mirigyes szerveknek ismerte fel. Tisztában volt a diabetes lényegével, a torokgyulladások közül különválasztotta az ,,ulcera sy- riaca' -t, ,,seu egyptica“-t. A mellkasban hallható zörejeket a szívműködéssel hozta összefüggésbe. Foglalkozott az Egyiptomban és Szíriában szokásos betegségekkel. Megfigyelései igen hűek voltak. Korrajzai annyira plasztikusak, hogy azokból a diagnózist ma is könnyén lehet felállítani- Véleményében távoltartotta magát az orvosi dogmáktól és előítéletektől. Legnagyobb érdeme, hogy törekedett a kóros elváltozásokat és a betegségek kórbonctani alapját megtalálni. Ilyen alapon írta le a bélfekélyeket, a vérhast, a diphteriát, a tüdőbajt, a tetanust. ,,De febris“ című munkájában hangsúlyozta a láz gyógyító szerepét. Általában Aretaios az első, aki kórboncnoknak tekinthető és aki a betegágynál talált tüneteket kórbonctani elváltozásokkal hozta összefüggésbe. Sajnos, hogy utódai nem követték a megkezdett utakon ezen a magas erkölcsi niveau-n álló orvost, aki kötelességévé tette tanítványainak, hogy a gyógyíthatatlan betegeket se hagyják el és Aretaios. 14 171. ábra. A mellkas ábrázolása márvány motívumon. (Holländer után).
