Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
II. rész. Az ókori orvostudomány - A görögök orvostudománya
190 AZ ALEXANDRIAI NŐGYÓGYÁSZAT. hogy coitus közben miképen változik el a kolerikus nő arca, hogy dagadnak ki arcerei, nyílik ki a szemhéja és duzzad meg belül a nemi szerve. A női betegségek okát a menstruáció zavaraiból és a coitus módjából magyarázza. Szerinte a sterilitás okául épúgy szerepelhet a féríi, mint a nő, azt képzeli, hogy ha a férfi ondó túl híggá vagy túl meleggé lesz, megsemmisülhet a nemzőképesség, de sterilitásra vezethet a kicsapongás, a részegség, a helyi megbetegedés és a fejlődési zavar is. (Hipospadiasis.) A nőknél meddőséget okoz a méhszájelzáródás, a méhseb, a gyulladások, valamint a női konstitució: a száraz nők hidegek és úgy nekik, mint a túlkövéreknek, valamint a túlharagosnak a termőképessége csökkent. A terhességről Kleopatra keveset ír, de foglalkozik a molaterhességgel, mely abban különbözik a normálistól, hogy a hasban szúrójeliegű fájdalmat okoz és a magzatmozgást a nő nem érzi, amikor hasonló nagyságú terhességnél már éreznie kellene. Müvében a szülés lefolyásával nem foglalkozik, de a gyermekágyi lázra megjegyzi, hogy oka a vulva fekély. A láz ideje alatt a beteg elesett, eszméletlen is lehet, csak görcsöket nem kap. Kleopatra tulajdonképen nőgyógyászatot írt, amelyben a bi- manualís vizsgálatot, a palpatiot és a percussiot használta fel a betegségek felismerésére. Nagy súlyt helyezett a fájdalmak jellegére és változataira. Jelentőséget tulajdonított a beteg panaszainak a kortörténetnek. Ezek alapján azt látjuk,, hogy a nőgyógyászati diagnosztika észszerűen volt e korban kiépítve, és ha hozzávesszük, hogy a méhtükörrel az inspectiot is alkalmazták, úgy bizonyos, hogy a mai modern diagnosztikának primitívebb, de tökéletes alakját már megtaláljuk Kleopátránál. A menstruáció kérdésével behatóan foglalkozott Kleopatra. A rendetlen vérzéseket, a méhnyak haemorrhoidaks csomóira vezette vissza (a bélvérzések haemorrhoidalis alakjá ak mintájára.) Ismerte a méh rendes fekvését és a méh elha/ ait. Megfigyelte, hogy ha a méh oldalra vagy hátrahajlik székrekedést, illetve bélpuffadást, kereszttáji fájdalmakat okoz, ha a hólyagra hajlik, vizelési ingert, illetve vizelési nehézséget hoz létre. A méhelő- esését méhsérvnek nevezi és azt tartja róla, hogy a vizelési megnehezíti. A méhdaganatok felismerésénél szerepet tulajdonít az emlő keménységének, duzzadtságának, illetve a rendetlen vérzéseknek. A méhrákos betegről megjegyzi, hogy ,.rendetlen vérzései vannak, néha véreset vizel és olyan fájdalmakat érez, mintha hasában szálka volna/* A vulva betegségei közül a pruritust „férfi éhségnek“ tartja. Daganatairól úgy vélekedik, hogy fájdalmat okoznak önmaguktól is, de főleg coitusnál. Ismerve a vulva gyulladásait és fekélyeit. A méh gyulladásairól (adnex gyulladásokról) tudja, hogy lázzal, haspuffadással, alhasi fájdalommal járnak, melynél a has megkeményedik. Azt tartja, hogy a méhgyulladást a „méhféreg“ okozza, amely a bélen át jut a méhbe. Ilyenkor a nemi szerv és has fájdalmas, a hüvely nedves, és belső vizsgálatnál az asszonynak fájdalmai vannak. b) Nőgyógyászat.
