Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)

II. rész. Az ókori orvostudomány - A görögök orvostudománya

169 A délolaszországi görög gyarmatok szellemi központja Kroton városa volt. Rajta kívül természetesen a többi városban is élénk tudományos, valamint orvosi munkálkodás folyt. így Messinában, Syracusában és Agrigentiben a mai Girgentiben. Az itt működő orvosokat egyszerűség kedvéért krotoni iskola név alatt foglalom össze. A krotoni asklepionban, mint az iskola legkimagaslóbb alakja működött az orvos Pythagoras. Ő hozta szo­kásba a természetes gyógymódokkal való gyógyítást, nagy súlyt helyezett a diétára. Bevezette az orvostudományba a bölcseletet, a betegségek lényegére dedukciós okoskodással igyekezett fényt deríteni. Ő mint a számok filozófusa, számelméletét a betegsé­gekre is kiterjesztette. Állítása szerint a 4, 7, 10, számok irányít­ják a világegyetem történéseit, így az akut betegségeknél a krí­zis bekövetkezését stb. Amint a hangok magasságát a rezgés számokból származtatta, úgy az élet jelenségeket, sőt a szelle­mieket is a rezgés számokra akarta visszavezetni. Pl. a szere­lemről és barátságról azt tartotta, hogy az a rezgés számok harmóniája. Emellett foglalkozott a bonctannal és felismerte, hogy úgy az állati, mint az emberi szervezet petékből, tojásokból és ondóból indul ki. Tanítványa Alkmaion a bonctannak és élet­tannak rakta le az alapjait. Vizsgálatai alapján megállapította, hogy az agy a szerve a szellemi működésnek. Kísérletekkel mu­tatta ki az agyrázkódás lényegét. Ezzel egyúttal igazolta, hogy az agy a szellemi élet központja. Megkülönböztette az artériá­kat és vénákat, de a vérkeringésre nézve magyarázatot nem adott. A betegség lényegére nézve azt tartotta, hogy a test anya­gainak megzavarásában áll, amely állapotot ,,dyskrasís“-nak neve­zett szemben az egészséges állapottal, a ,,krasissal.“ Az agrigenti- beli Empedokles főleg élettani kérdésekkel foglalkozott. Megál­lapította, hogy a légzés túlnyomórészben a tüdőn, de kis részben a bőr pórusain át is történik. A hangérzék központjának a fül labyrinthusát jelölte meg. A lelki működések központjának a szivet tartotta. Fáradozott az érzékszervek működésének kide­rítésével. Foglalkozott az embriológiával. Nála látjuk először a szervek összetételének, vegyelemzésének megállapítására való törekvést. Szerinte a csont összetétele négy rész földből, két rész fűzből, és egy rész vízből áll; a csontok halál után elpor­ladnak és visszaalakulnak alapelemekké. Az akkor ismeretes négy elem alapján hirdette, hogy az anyag megmarad, csak átalakul. Tanítványa Phíliston Szicíliának egyik legjelentősebb orvosa volt, aki behatóan foglalkozott anatómiával. Ismerte a choledochusnak, a gyomorszájnak, a vakbélbillentyünek, az uréternek a célját. Anatómiai ismeretei főleg a belső szervek te­rén jelentettek előhaladást. Az agyat mirigyszerű szervnek képzelte, melynek célja az orrváladék kiválasztása. Tekintélye évtizedeken át irányította a görög orvosokat. Pytha­goras. Alkmaion. Empedok­les. Philiston. A KROTONI ISKOLA. A krotoni iskola.

Next

/
Thumbnails
Contents