Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
II. rész. Az ókori orvostudomány - A görögök orvostudománya
170 AZ ATHÉNI ISKOLA. Az athéni iskola. Anaxagoras. Diokles. Leukippos. Demokritos. Platon. Aristoteles. A perzsa háborúk után az általuk elfoglalt kisázsiai ionvárosokból sokan menekültek el és letelepedési helyül a diadalmas Athént választották. így Athen a görög élet szellemi középpontja lett, amely vonzotta a tudósokat. A természetbölcseletet Anaxagoras vitte magával Athénbe és honosította meg. Boncolásai révén gyarapította az anatómiai tudást. A szellemi élet központjának az agyat tartotta. Orvosi működésében a knidosi iskola elvei vezették s ő maga is annak tanait hirdette. Az akut megbetegedésekről azt képzelte, hogy az epének a vér áramba kerülésével jönnek létre. (Valószínűleg a sepsiseknél látott icterus, vagy a lázas vizelet sötét színe vezette e gondolatra). Karystoni Diokles volt az egyik legrégibb komoly értelemben vett anatómus. (Galenos is őrá hivatkozott munkáiban.) Behatóan foglalkozott azzal, hogy az egyes betegségek tünetcsoportját meghatározza és egyben a betegségeket differenciálja. Gyógykezelésében jelentős szerepet juttatott a diétának, tornának és a gyógyszereknek. Abderai Leukippos az atomelmélet megalapítója az érzések keletkezését az agyba bejutó és ott hatást kifejtő atomokra vezette vissza. Tanát hű tanítványa, az ugyancsak abderai születésű Demokritos építette ki. Ő már behatóbban foglalkozott a betegségek kortanával. Pontos megfigyelései vannak a pulzusról, ami abban az időben, a Kr. e. 400-as évek körül az orvosokat leginkább foglalkoztatta. A pulzusnak nagy fontosságot tulajdonított a betegségek megállapításánál és annak milvenségét figyelte a betegségek lefolyása alatt. Ő vezette be az addigi abszolút felfogással szemben a relativitás fogalmát a betegségek lényegének tárgyalásánál mondván, hogy az ikterusos beteg a mézet keserűnek érzi; az aki fel van melegedve, a rendes hőmérsékletű vizet hidegebbnek találja stb. A veszettségről azt tartotta, hogy az az idegrendszer gyulladása. Egyszóval ő kevesebbet filozofált és többet foglalkozott a betegekkel. Korának nagy bölcsésze Platon alig volt befolyással az orvostudományra, sőt teológiai felfogása inkább ártott neki. A későbbi korok filozófusai és természettudósai közül Aristoteles természettudományi alapon nyugvó világszemlélete, — - mely az egész világegyetemet és életjelenségeit felölelte, — nagy befolyással volt az orvostudomány fejlődésére, Ő orvosnak volt leszármazottja, a bölcsész Platónak tanítványa, s mint ilyen egyesítette magában a természettudomány és a filozófia előnyeit. Meg volt a kritikája ahhoz, hogy az életjelenségeket tiszta szemmel lássa és józan ésszel Ítélje meg. Hibája csak az volt, hogy a dedukciónak igen nagy tért engedett és némelykor hibás alapból indult ki. Az addig ismert négy alapelemhez, mint ötödiket kapcsolta az étert, amelyet a tulajdonképeni éltető princípiumnak tartott. A jelenségek megértésére és megítélésére
