Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
Bevezetés
16 BEVEZETÉS.. Orvos- tudomány és kultúra viszonya. Munkám tárgyi anyaga. E munkában, a legrégibb időktől kezdve napjainkig óhajtok foglalkozni az orvostudomány, a szülészeti viszonyok és a bábamesterség fejlődésével a különböző népeknél, hogy összehasonlíthassuk a későbbiek során azzal a magyar viszonyok fejlődését. Amint a szülészetet és annak fejlődését nem lehet külön értékelni az illető nép és kor orvostudományának ismerete nélkül, épúgy az egész orvostudomány fejlődését csak úgy láthatjuk tisztán, ha a nemzetek és korok általános kultúráját is figyelembe vesszük. Az orvostudomány tulajdonképen alkalmazott természettudomány, és mint ilyen, azokban a korokban indult hatalmasabb fejlődésnek, amikor az emberiség művelődése a természettudományok felé hajlott. Olyan korokban, amikor természettudományi világszemlélet helyébe a bölcseleti szemlélődés, valláserkölcsi nézet került, (mint pl. a boncolások, vivi- sectiok tiltása, az araboknál idegen férfinek nőhöz be nem lép- hetése stb.), visszafejlődött a természettudományokkal az orvos- tudomány, illetőleg a szülészet is. Az ókorban az emberiség gyermekkorát élte. A gyermekkor — lelkivilágának megfelelően — figyelmét arra fordítja, ami eltér a megszokott-tói, a természetestől. Ép így az ókori orvostudomány is csak arra fordította figyelmét, ami a normálistól eltért. Az akkori orvostudományi, a megfigyelésen és tapasztalaton nyugvó primitiv természettudomány, valamint a fejlettebb természetbölcselet vezette. Az ókori kultur- nemzetek a természeti szemlélődés alapján állottak s innen magyarázható, hogy orvosi és szülészeti tudásuk aránylag magas fejlődési fokot ért el. A középkorban az emberiség ifjúkorát élte. És amint az ifjúkort az ábrándozás és a remény irányítják, úgy az orvostudomány is a kórokról és a betegség lényegéről ábrándozva, természetfeletti csodákban reménykedve, sajátszerű gyógyszerek adagolásával, alkémiával, asztrológiával igyekezett gyógy- eredményeket elérni. A középkorban a teológiai tanok befolyásolták az emberiséget. Az araboknál és a nyugati népeknél valláserkölcsi okok miatt a szülészet teljesen háttérbe szorult. Ennek illusztrálására elég megemlíteni azt, hogy bár a szerzetes rendek 1000 év óta létesítettek kórházakat és ezáltal az orvostudománynak nagy szolgálatot tettek, mégis az általuk fenntartott kórházakban nem volt és i mai napig sincs szülészeti osztály, sőt a szerzetesrendek ápolással foglalkozó szervei az apácák, mai napig sem fogadnak el alkalmazást szülészeti intézetekben. Az újkorban került bele az emberiség a meglett férfi korába. Amint az embert ilyenkor a józan megfontolás, a pontos megfigyelés, a tudásvágy és az önkritika irányítják, épúgy e korszakot az orvostudományban is a betegségek pontos megfigyelése, a betegségi okoknak és lefolyásának kísérletekkel való megfejtése, a természettudományi alapon kellő kritikával végzett búvárkodások és a természettudományi szellem jellemzik. Ebben a munkámban foglalkozom az egész orvostudomány történetével, de nem akarok beszámolni minden történeti jelenségről, csak azokat a momentumokat akarom kiemelni, amelyek az illető tudományt előbbre vitték. Ennek megértésére minden
