Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
II. rész. Az ókori orvostudomány - A görögök orvostudománya
A KOS-I ISKOLA. 167 vosi munkahelyekről“, „A levegő, víz, talaj tulajdonságáról", ,,A csonttörésekről", ,,Az ízületek szerkezetéről“, ,,A ficamok helyretételéről“, ,,A koponyatörésekről“, ,,A járványos betegségekről“, ,,Az aranyerekről“, ,,A diétáról", ,,A prognózisról", stb. Az „aforizmák gyűjteménye" és a „corpus Hippokraticum" nem Hippokrates egyéni munkája volt, hanem az ő munkáiból az alexandriai iskola tudósai állították össze. Hippokrates magas etikai piedesztálon állott, és azt oltotta be tanítványaiba is. Bizonyság erre a hippokratesi esküminta, amelyet a tanulóknak felszabadulásuk alkalmával kellett letenni. „Esküszöm Apollonra. az orvosra és Askleiposra és Hygieiara és Pana- keiara és az összes istenekre és istennőkre — tanukul híva fel őket — hogy meg fogom tartani képességem és szándékom szerint a következő esküt és írott kötelezvényt: A.zt aki engem erre a mesterségre megtanított, úgy fogom tekinteni, mint saját szüléimét és megosztom vele vagyonomat, s ha rászorul, visszafizetem majd amivel neki tartozom; a tőle származó nemzetséget olybá veszem, mintha fiútestvéreim lennének és megtanítom őket erre a mesterségre, ha meg akarják tanulni, díjazás és írott kötelezvény nélkül; miként hogy a gyakorlati útmutatást és a szóbeli előadást és a többi egész tudományt tovább adom ugyan saját gyermekeimnek és mesterem gyermekeinek és az orvosi rend értelmében írásban kötelezett és megesketett tanítványoknak, de senki másnak nem. Diaetetikus rendeléseimet képességem és szándékom szerint a betegek hasznára fogom elvégezni, nem pedig ártalmára és kárára. És halált, okozó szert nem fogok senkinek sem kiszolgáltatni, még kérésére sem, sőt ilyenféle tanácsot sem fogok adni; és hasonlókép nem fogok adni nőnek sem magzatelhajtó szert (csapot). Tisztán és jámboran őrzöm majd meg életemet és mesterségemet. És nem fogok vágni . . . még kőbetegségben szenvedőket sem, hanem út jókból kitérek majd azon mesterembereknek, kik ezt a gyakorlatot űzik. És ahány házba csak belépek, a betegek hasznára fogok belépni, távoltartva magamat minden egyéb szándékos és kárt okozó jogtalanságtól, főleg pedig a nemi visszaélésektől, mind női és férfi testtel, mind szabadokkal és rabszolgákkal szemben. És ha olyant látok, vagy hallok az orvosi kezelés közben vagy- akár a therapia körén kívül az emberek életében, amit nem szabad kifecsegni, azt el fogom hallgatni abban a véleményben, hogy az eféle dolgokat szent titkok módjára kell megőrizni. Ha ezt az esküt megtartom és nem töröm meg, akkor élvezzem életemet és mesterségemet úgy, hogy az összes embereknél örök időkre becsületem legyen; de ha átlépem és hamisan esküszöm, mind ennek az ellenkezője történjék." (Hornyánszky Gyula professzor fordítása.) Ebből az eskümintából kivilágló magas orvosi etikát és szellemet vezetett be, amely alkalmassá tette tanítványait a továbbdolgozásra és kutatásra, mondván, hogy „az az orvos látszik nekem a legjobbnak, aki körültekintő, amellett hogy tekintetbe veszi az előzményeket és a jelenlegi állapotot, felismeri a bekövetkezendőket is. Ha pedig megmagyarázza a betegnek, hogy miben követhet el hibát, megnyeri azok bizalmát. A gyógykezelést az orvos akkor irányíthatja legjobban, ha előre tudja, hogy a betegségben milyen elváltozások fognak bekövetkezni. Belevéste az orvosi kar gondolkozásmódjába, hogy az emberszeretet a forrása az orvosi művészet szeretetének A honoráriumot a betegek anyagi helyzetéhez mérte Orvosi ethika.
