Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
II. rész. Az ókori orvostudomány - A görögök orvostudománya
A KOS-I ISKOLA. 161 az orvostudományt, hogy joggal nevezik ,,az orvoaidomány aljának.“ Elvetette azt a régi felfogást, hogy az emberi szervezetet képező ,,négy elem“ megváltozása okozza a beregségeket. „Az elemek helyébe a négy kardinális testnedvet, a vért, a nyálat, a fekete és a sárga epét állította s ennek megváltozásából magyarázta a betegségek keletkezését. A humoralpato- lógia tehát Hippokratesig nyúlik vissza. A betegségek ezen általános spekulatív megítélése dacára a misztikus elképzelés helyébe a betegágy melletti tapasztalatot és megfigyelést állította. Élettani kísérleteivel akarta alátámasztani humoralpatoló- giáját, és azt, hogy a 4 kardinális nedv, amely a táplálékból jön létre, irányítja az ember életét, hogy ezen nedvek arányától függ az egészség, illetve betegség. A betegségeknél figyelembe vette az egyéni diszpozíciót is. Azt mondja: „az asszonyok hajlamosak a vérzésre, a gyermekek a görcsre, a férfiak a lázra“. Azt tartotta, hogy az epilepsia nem szent betegség, hanem az agy megbetegedése. Az emésztésre azt mondja, hogy amint a növények termését a nap melege érleli meg, úgy a felvett táplálékot a gyomor és bélhuzam a meleg által emészti meg. A melegnek, láznak fontos szerepet tulajdonít a gyógyúlásban. Lokalizált betegségnél a környezet gyulladása és melege pusztítja el a betegség anyagát, általános megbetegedésnél az egész szervezet melege a láz az , ami a betegség anyagának elpusztúlását okozza. Mivel a láz a betegség anyagán különböző idő alatt tud győzedelmeskedni, azért az egyes betegségeknél a láz típusa szerint bizonyos napokra várható a krízis, a meggyógyulás. A betegségek közül főleg a fertőző betegségek: (a malária, typhus, influenza és a fertőző betegségek általában) a tüdő és rnellhártyagyulladás, a tüdőgümőkór, a gyermekágyi láz és a bel- betegségek oly pontosan vannak leírva, hogy bámulatba ejtenek. A járványok okát a levegőből származónak gondolja. Megcmlékszik Hippokrates az Orbánéról is, de összetéveszti minduntalan a phlegmonae-val. (Csak Galenos választotta külön e két kórformát.) Ismerte a himlőt, a vérhast, a meningitis epí- demicat, a tetanusról tudta, hogy sérüléssel és piszokkal kapcsolatban jön létre. A diphteriáról az volt a nézete, hogy Egyiptomból származik. A lépfenéről tudta, hogy beteg állatokról vagy azok hulladékáról terjed rá az emberre. Hirdette, hogy a takonykórt lovaktól kapja meg az ember, a veszettséget pedig kutyaharapástól. Az elmebajok lényegére nézve különböző felfogásokat hirdettek. Plato szerint két lélek van: a nemesebbik a koponyában, a kevésbbé nemesnek egyrésze a mellkasban, más része az altestben székel. A mellkasból ered a búskomorság és szenvedés. Innen származnak a melankóliás tünetekkel járó elmebajok. Az altestben meggyűlt és megromlott anyagokból származik a priapizmus és a nímfománia. Hippokrates már hirdette, hogy az elmebajok az agy velő megbetegedései és gyógyításuk nem a papi, hanem az orvosi tudáshoz tartozik. A betegség lényegét a vér, a nyál, a fekete- és sárgaepe megváltozásában gondolta. Fertőző betegségek. Elmegyógyászat. 11
