Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
II. rész. Az ókori orvostudomány - A görögök orvostudománya
A KOS-I ISKOLA. 159 a gyógyulás. A kosi iskola nagy jelentőséget tulajdonított az egyéni diszpozíciónak. Azzal magyarázta a betegségek eltérő lefolyását, eltérő gyógyúlását. Amíg tehát a diagnózisban csak a tüneteket és a vizsgálati eredményeket értékesítették, vagyis a diagnózisuk sablonizált volt, addig a prognózist egyénileg bírálták el. A diagnózis felállításánál bizonyos szabályszerűséget követtek. Pontos vizsgálatokat végeztek a szemlélődés (inspectió), a tapintás (palpatio) és a hallgatózás (auscultatio) terén. Figyelték a váladékok, mint a vizelet, izzadtság, köpet, orrváladék, bélsár, stb. milyenségét. A váladékokat kinézés, íz és szag alapján vizsgálták. Ha a tüdőbajos köpete izzó szénen szokatlanul bűzös volt, rossz prognosztikus jelnek tekintették. Ép így, ha a köpete a tengervízben lesüllyedt. A pontos vizsgálat mellett figyelemmel voltak a testalkatra, annak megváltozására, a test hőmérsékletére, amit a mellkasra tett kézzel igyekeztek megállapítani, Mindezek tekintetbevételével logikus módon törekedték meghatározni a betegségeket. A betegség lefolyásánál is figyelembe vették a hőmérséklet viselkedését, a beteg arcának kifejezését, a váladékokat. A vizeletnek szalmaszállal vizsgált konziztenciája, ill a „suc- cussio Hippokratis“ szintén a rossz prognózisnak volt az előjele. A gyógyításban általános szabályokat követtek, de nem sablonszerűén, hanem szabad íntutíció alapján. Alap elvük volt, hogy nem az orvos gyógyít, hanem a természeti erő, amelyet az orvos csak támogat. Tantételük volt, hogy az orvos „használjon, de ne ártson; ok nélkül ne avatkozzon be, de ne nézzen el semmit.“ Ezek alapján gyógykezelésükben két csoportot lehet megkülönböztetni. Az egyik általános jellegű és diétával, az életmód szabályozásával, fekvés, mozgás, testgyakorlat, fürdő, ruha stb. alapján igyekezett a szervezet erőit támogatni, a másik helyi jellegű volt, amikor érvágással, köpülyözéssel és a helyi betegségek célszerű kezelésével igyekezett gyógyítani. E célra különböző gyógyszereket alkalmaztak, úgy belsőleg, mint külsőleg, azonkívül borogatásokat, bedörzsöléseket végeztek. Sebészeti működésükben a beteg elhelyezésére, a törések, ficamok jó ellátására, a 135. ábra. Antik görög orvosi műszerek. Kések, lándzsák, kanalak, tenotomok. (Meyer—Steineg u án). A diagnózis.
