Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
II. rész. Az ókori orvostudomány - A görögök orvostudománya
158 A KOS-I ISKOLA, A betegségnek ebből az általános jellegű felfogásából alakúit ki a humoral-pathológiás tanuk, mely szerint a szervezet négy alap- nedvének: a vérnek, a nyálkának, a sárga és a fekete epének minőségi és mennyiségi megváltozásából jönnek létre a betegségek. A kezelésben nem állítottak fel sablonokat, hanem az egyes esetekhez alkalmazkodva, fejtették ki működésüket. Önáluk a tapasztalat mértékétől függött az orvosi tudás, melyet úgy fogtak fel, mint a rátermett orvos művészetét. A kos-i iskola kutatta, hogy mely okok behatására jönnek létre a betegségek. A legtöbb esetben érzékelhető behatásokra vezették vissza a betegségek okait. így a táplálék minéműségére, tömegére, vagy romlott voltára; a hivatással kapcsolatos sérülésekre, ártalmakra; az időjárás viszontagságaira; a hőmérséklet változásaira; az időszakok befolyására; a talaj viszonyaira, az egészséges ivóvízre, a talaj, iletve mocsarak mérges kigőzöléseire, az u. n. miazmákra. Abból a megfigyelésből, hogy ugyanaz a betegség a különböző egyénekben másként zajlik le, az egyéni hajlamosságra is súlyt helyeztek. A fertőző betegségeknél három stádiumot különböztettek meg. Az első stádiumba sorozták az időszakot, amelyben a káros behatás következtében megváltoznak a nedvek. Pl. a vizelet, az orrváladék, stb. Ennek folytán megjelennek a betegség tünetei a láz, mini a szervezet reaktioja. A második stádiumban, amely a szervezetben végbemenő ,,főzésnek“ az időszaka, képződik a vérből a geny. Ebben az időszakban a szervezet mintegy kifőzi magából a nedvek kóros alkatrészeit, amelyek kiválasztás folytán távoznak el a szervezetből. A „főzésnek“ szembetűnő jele a magas láz. A harmadik stádium, amelyben az ártalmas anyag teljesen kijön a szervezetből, amelyben a láz leesik és a beteg meggyógyul, a krizis időszaka, ami betegségek szerint és egyéni dispoziciótól függőleg meghatározott napokon következik be. A gyógyulást a szervezetben rejlő erőnek tulajdonították, amely minden egyedre sajátos. Hatására áll helyre a megzavart összetételű nedvek helyes aránya, amitől rügg 134. ábra. Jason orvos egy betegnek gyomor-száj és epehólyag táját tapintja. (Meyer-Steineg után).
