Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)

II. rész. Az ókori orvostudomány - A görögök orvostudománya

142 A GÖRÖG FILOZÓFIA. Anaxim­andros. Pythago­ras. Xeno­phanes. Herak­leitos. Parme­nides. Empedok­les. Anaxa­goras. Leukippos. Demok­ritos. (f|i(loj=kedve]ni; fxorJr^=bölcseség;) Anaximandros a vizet is a le­vegő részecskéiből származottnak gondolta. E felfogást bizo­nyítva látta az esőnek a légrétegekben való képződése foly­tán. Ő a dolog keletkezését az anyagban kereste. Sze­rinte az élet ősnemzés folytán iszapból jött létre. Az élőlényeket fejlődés-történeti sorrendben állította, melynek végpontjára az embert helyezte. Ő készítette a föld és az égbolt első térképét. A samosi Pythagoras keleti útjain perzsa és indus befolyás alá került, ami meglátszik lélekvándorlási ta­nán. Perzsa hatás alatt a tüzet tekintette az anyagok őselemé­nek, azt is rezgésnek tartotta. Syracusában mindent mathema- tikai törvénybe óhajtott foglalni. Azt hitte, hogy minden dolog lényege a rezgés és a harmónia, végeredményként a szám. A kolophoni Xenophanes a hegyekben talált tengeri állatmarad­ványokból megállapította, hogy azok a hegyek valamikor a ten­gerből emelkedtek ki és annak a nézetének adott kifejezést, hogy az élet ősforrása a tenger volt. A természettudományi gondol­kozásnak ezzel nagy szolgálatot tett. Herakleitos egyike volt az ó-kor legnagyobb gondolkozóinak. Hirdette, hogy minden a vi­lágon változékony. Éterszerű anyag átalakulásaként fogta fel minden anyag keletkezését, illetve pusztulását. Megállapította, hogy a természetben minden mozgás: navra o?T. A mozgás egy­úttal változást jelent. Magában a megváltozásban van az élet. Az élet tulajdonképen harc. Szerinte az ember egy kis világ (mikrokozmosz), amelyben a nagy világ (makrokozmosz) fo­lyamatai mennek végbe. Parmenides az életforrását a melegben látta. Annak megszűnte a halállal jár. Az élethez, az élet jelen­ségeihez melegre van szüksége a szervezetnek. Empedokles sze­rint minden anyagot elő lehet állítani a négy alapelemből, mint a föld, víz, tűz és levegő. Nála megtaláljuk — bár durva for­mában --- az elemek affinitásának tanát. Foglalkozott az orga­nikus világ keletkezésével. A fejlődés, a növekvés a meleg fo­kozódásával függ össze. Az öreg korban a meleg csökkenése vi­szont elgyengüléshez vezet. Nézete szerint a bőr pórusain át történik a légzés, épen úgy mint a növényeknél a levelek póru­sain keresztül. Megalapítója lett a biológiának, mivel kutatások­kal igyekezett az élet jelenségeibe behatolni. Korában oly nagy tekintélyre tett szert, hogy nemzete a királyi koronát is felaján­lotta, melyet ő elhárított magától. (Életét úgy fejezte be, hogy az Etnába ugrott.) Amaxagoras hirdette, hogy az eddig alapelemek­nek ismert anyagok, maguk is igen komplikáltan összetett vegyü- letek. A perzsa háborúban elfoglalt kisázsiai területekről költö­zött Athénbe Perikies korában és ott meghonosította a természet- bölcseletet. A diadalmas Athen ez időtől kezdve lett a görög szel­lemi és tudományos életnek központja. Leukippos vetette fel a gondolatot, hogy minden anyag azonos atomokra vezethető visz- sza. Azok különböző elrendeződésétől függ az anyag milyensége. Demokritos dolgozta ki e tant, sőt matematikai törvénybe is foglalta. (Az atomelmélet később feledésbe ment. Az újkorban Gassendi újból bevezette a tudományba.) Meg volt győződve

Next

/
Thumbnails
Contents