Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
II. rész. Az Izlám vallású népek (arabok) orvostudománya Kr. u. 600-1500-ig - Az Izlám népek orvostudománya - Szülészete, nőgyógyászata
72 SZÜLÉSZET AZ ARABOKNÁL. Avicenna. Dsezla. Avenzoár. Averoes. ban, mivel a méhenkívüli terhességnek az első leírt esete. A szülészeti műtétek elvégzésére különböző műszereket, ollókat, horgokat, kanalakat készített. A nőgyógyászati vizsgálatra csavaros szerkezetű hüvelytükröt szerkesztett, melynek segítségével kisebb hüvelyi műtéteket is végzett. Operálta a medencebeli-tályogot, a méh daganatait, a rákot, mely utóbbi azonban csak kikaparásban állhatott. Nőnél medencetörés esetén, a tört végek alátámasztása céljából azt ajánlotta, hogy disznóhólyagot kell a hüvelybe vezetni és azt felfújni. Ez tekinthető a kolpeurynter első őséül. A perzsa származású Avicenna, ki az arab orvostudomány fejedelmének tekinthető, szülészeti kérdésekkel is foglalkozott. Anatómiai ismeretei szegényesek, de a terhesség kérdéseiről már részletesebben nyilatkozik. A terhességi hányás ellen hideg borogatásokat ajánl. A terhesség megszakítását megengedi szűk medence esetében; amit a méhürbe vitt injectiokkal, gyökerekkel, tollszárakkal ajánl elérni. Az ,,arab orvostudomány fejedelme“ a szorosabb értelemben vett szülészeti viszonyokkal, a normális és a potológiás szüléssel alig foglalkozott. Nehéz szüléseknél — hozzá nem méltó módon—különböző italokat és füstöléseket ajánlott és ha ezek, valamint a gyógyszerek eredménnyel nem jártak, akkor engedte meg a halottmagzat világrahozatalát kéz és horog segítségével ,,az ősök tanácsa“ szerint, A halott magzat kihozatalát is a bábákra hárítja és utasítja őket, hogy a magzat fejének megfúrásával, illetve a magzat darabolásával hozzák .azokat világra. A nőgyógyászati megbetegedések közül a vérzéssel járó megbetegedéseket, a fisztulákat és a méhelőesést tárgyalja, de messze elmarad a rendelkezésre álló görög orvostudomány mögött. A XI. században a bagdadi Dsezla a nőgyógyászati betegségeket írta meg táblázatban, a kórokiam a tünettan a terápia és a prognózis szempontjából. (Ugyanúgy, mint legújabban is látunk diagnosztikákat, tankönyveket, tabella formában megírva.) E táblák igen áttekinthetők. Jól megérthetővé tették az anyagot. Úgy a kezdőknek, mint a haladóknak megkönnyítette a tanulást, illetve a téma feletti áttekintést. A XII. század spanyolországi nagy sebésze: Avenzoár is foglalkozott a szülészettel. A méh anatómiájával kapcsolatban kiemeli, hogy a méh izomrostjainak lehet köszönni a méh kitágúlását, illetve összehúzódását. Általában őt, mint sebészt a sérülések érdekelték. A gát sebét, ha friss volt, azonnal varrta hajszálakkal; ha a seb már behámosodott, illetve ha régi gátrepedés volt jelen, úgy késsel felfrissítve a sebszéleket, gátplasztikát végzett, mint ma is tesszük. Ezek alapján a gátplasztika megteremtőjének őt kell tekintenünk. Averroes nem annyira gyakorló orvos, mint inkább filozófus orvos volt. A szülészet terén is elméleti problémákkal foglalkozott. Könyvében felölelte az egész orvostudományt, de kitért nőgyógyászati vonatkozású kérdésekre is. Pl. a régebbi korok felfogásával szemben, (hogy t. i. csak akkor fogamzana magzat, ha coitus közben a nőnek megvolt az élvezet érzése.) Averroes kimondja, hogy élvezet nélkül is beállhat a terhesség,
